FőképVajon miért fogadjuk el sokkal könnyebben azt az állítást, mely szerint Amerikában – ahol tudvalevőleg fura emberek élnek – minden megtörténhet? Mit lehet kezdeni egyáltalán a szabadon költöző, bárhol megtelepedni képes városlakókkal, akik bárhová is keveredjenek, csupán társat keresnek maguknak?
Közülük sokan inkább a lakóhelyüket váltogatják, semmint megváltoznának. Legalábbis a világhírű színész, Steve Martin (Roxanne, L.A.–Az őrült város, Örömapa 1-2.) szerint.

Történetének – ami egyben első regénye – középpontjában egy kesztyűárus lány vegetál, valahol a húszas évei végén. Nem tartja szépnek magát, szellemi képességeit pedig ritkán nyílik alkalma megvillantani.
Szépen csendben bezárkózik bérelt lakásába, ahol a négy fal között hol rajzol, vagy rosszabb esetben depressziósan üldögél két macskája társaságában. Mindeközben lassan gyarapszik a tartozása a bank felé.

Amikor felbukkan Jeremy, Mirabelle csupán egy kis gyengédségre vágyik. Nos ezt megkapja, bár jóval az általa elképzelt szint alatt (erről részletesebben a 29-31. oldalon olvashatunk, szédületes). Jeremy egyébként még nála is éretlenebb – lelkileg. Úgyhogy ebből a „kapcsolatból” hosszú távon nem lesz semmi.
Aztán rövid távon sem, mert felbukkan egy rendmániás ötvenes pasas, aki mellékesen milliomos. Valamint elkötelezett függetlenségpárti, aki egy szakítás után nem szeretne kötöttséget, kapcsolatot, stb. Csupán egy nőt akar maga mellett tudni, ha dolga az angyalok városába veti.

Mirabelle elfogadja a feltételeket, mert így időnként egy olyan életformába léphet be, amire szerény fizetéséből egyáltalán nem futja. Ray apránként kiegyenlíti a tartozását, új ruhát, kocsit vesz a lánynak.
Majd megcsalja, s nem igazán érti, miért esik ez rosszul Mirabelle-nek. Hiszen megegyeztek! Vagy mégse? Elképzelhető lenne, hogy mindkettőjük számára mást jelentenek az elhangzott szavak? Úgy tűnik, ugyanazt a nyelvet beszélik, mégis tolmácsra lenne szükségük.

Steve Martin regényéből első kézből származó tudósítást kapunk a Kaliforniában uralkodó állapotokról, különös tekintettel a tartós kapcsolatot teremteni képtelen egyedülállókra. A hátteret mindehhez Beverly Hills adja, valamint Steve Martin szellemes jellemzései, mélyreható megfigyelései. Szerintem inkább írjon, mint komédiázzon – nekem ez valahogy jobban tetszett.