Mit várunk legjobban a Könyvhéten? - 2016

Alig tértünk magunkhoz a Könyvfesztivál forgatagából, máris itt a Könyvhét – ami legalább annyi, ha nem még több meglepetést, izgalmat, újdonságot, s legfőképpen könyvet tartogat a számunkra. A Könyvhét számomra mindig teljesen más élmény: állandósult a tömeg, nincs olyan perc, amikor ne dedikálna valahol valaki, minden utcasarkon új írókkal találkozhatunk (sokukkal soha többet nem is fogunk), közben pedig még utcai mutatványosok is betérnek a Vörösmarty térre, hogy ezzel is növeljék a káoszt és a tömeget. Ezalatt ünnepeljük azt, amiért mindannyian lelkesedünk, amit mindannyian olyan nagy örömmel forgatunk: a könyvet. És nem mellesleg az íróikat.

 

Akárcsak az elmúlt években, most is arra kértük az ekultura.hu szerkesztőségének tagjait, hogy válasszanak ki egy olyan könyvet, ami valamiért érdekli és foglalkoztatja őket, vagy egyszerűen csak valami zavarba ejtő kíváncsiságot éreznek az ominózus kötet iránt. Noha a könyvhéten minden évben inkább a szépirodalom szokott dominálni, a cikkíróink valahogy idén a zsáner felé éreztek nagyobb lelkesedést: úgyhogy akad itt történelmi és kortárs krimi, öko sci-fi, űropera, magyar és angolszász fantasy – de talán a kategóriák helyett inkább beszéljenek maguk a könyvek.

 

Baranyi Katalin

 

Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya

(Metropolis Media)

 

Alig akarom elhinni: itt a harmadik kötet! Az észt szerző eredetileg önálló könyvnek, majd trilógiának indult, de ma már öt kötetet számláló, világhíres történelmi detektívregény-sorozata elért a bűvös hármas számhoz! 1422-ben vagyunk: Melchior, a patikárius és amatőr nyomozó a Szent Olaf-templom rejtélye és a Kerekeskút utca lidérce után ezúttal a hóhér lányának, egy emlékezetét vesztett férfinak és egy láthatatlan gyilkosnak az ügyét bogozgatja a régi Tallinnban. Ráadásul a történelmi krimik és az észt kultúra szerelmesei külön örülhetnek annak, hogy a szerző június 9-én ellátogat Magyarországra! A Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban 16.30-tól patikatörténeti előadás, író-olvasó találkozó és észt lakoma várható, ami egy rajongónak igazi ajándék.

 

 

 

Galgóczi Móni

 

Hans Rath: Kell egy pszichológus, mondta Isten

(Animus)

 

Várom, de nem úgy, ahogy a születésnapját várja az ember, hanem úgy, ahogy valamit, amiről nem tudta, hogy szeretné, egészen addig, amíg meg nem látta. Megfogott a borítóján látható kép hangulata, meg aztán a fülszöveg is egészen érdekes kérdéseket vet fel, olyanokat, amikkel szinte mindannyian szembesültünk már életünk során, de válaszokat nemigen kaptunk, ráadásul arról, hogy megkérdőjeleződik, voltaképpen ki segít kin, eszembe jutott egy hajléktalanszállón tett látogatásunk, illetve egészen pontosan egy beszélgetés az ottani szociális munkással, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből. Szóval ez most nem annyira kívánós, mint inkább asszociációs csodavárás, de néha ilyen is kell.

 

 

 

 

 

Galgóczi Tamás

 

Lakatos István: A mosómedve, aki ki akarta mosni a világot

(Kolibri)

 

Mindenkinek megvannak a kedvenc kortárs szerzői, akiket valamiért közel érez magához. Így vagyok Lakatos Istvánnal, akinek az agyát szerintem halála után tartósítani kéne, hogy a mostaninál fejlettebb orvostudomány kiderítse a titkot, milyen genetikai beavatkozás következményekén képes ilyen eszement történeteket kitalálni, mi több, azokhoz olyan grafikákat társítani, amik egyszerre humorosak és mesések. Az Emma és Tesla sorozat egyaránt szól gyerekekhez, felnőttekhez, illetve azokhoz, akik mindkét csoporthoz tartoznak, továbbá erőlködés nélkül táplálja a kalandvágyat, hétköznapi szómágiát használva repít egy alternatív világba, ahol a gyerek felnőttként, míg a felnőtt gyerekként viselkedik, a bolygó pedig megmentésre vár. Én meg arra, hogy végre félrevonuljak a kötettel, és átadjam magam a varázslatnak, amire csak a valóban tehetséges mesélők képesek.

 

 

 

Kovács Tímea

 

Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

(Agave)

 

Kötelező. Naná. Akkor is, ha először nem kicsit voltam szkeptikus. Mert hát ha valami, akkor a domestic thriller nem az én műfajom – ráadásul a marketing erőst ráhasal a Holtodiglan és A lány a vonaton vonalra, én meg (szépítgethetném, de minek...) mindkettőt eléggé utáltam. És még a borító sem tetszik. Innen szép nyerni, mondhatnám, de az a helyzet, hogy Baráth Kata írhat bármit, én elolvasom, és csak félig elfogultságból, félig azért, mert komolyan gondolom, hogy ír úgy, hogy bármilyen műfajból kihozza a legjobbat. Bármilyenből.

 

 

 

 

Lipka Bori

 

Paolo Bacigalupi: A vízvadász

(Gabo)

 

Paolo Bacigalupi két magyarul megjelent könyve rövid úton belopta magát a kedvenceim közé, úgyhogy nem is volt kérdéses, hogy melyik könyvet várom legjobban az idei Könyvhéten. A klímaváltozással kapcsolatos sci-fikkel engem kenyérre lehet kenni, a vízhiány pedig egyre aktuálisabb probléma, kíváncsi vagyok, hogy Bacigalupi mit kezdett vele. A történet is izgalmasnak tűnik, de sokkal inkább érdekel a háttérvilág, és hogy ezúttal is sikerül-e megteremtenie azt az egyedi hangulatot, ami miatt A felhúzhatós lányt és a Hajóbontókat is nagyon megszerettem.

 

 

 

Mezei Attila

 

Emily Holleman: Kleopátra árnyai – Arszinoé könyve

(Európa Kiadó)

 

A Róma című – hibákkal és csúsztatásokkal gazdagon ellátott – sorozat volt az, amely a szívemnek oly kedves ókori Egyiptommal is foglalkozott. Aztán Steven Saylor A nílusi rablók és A hét csoda című könyve újra felszította az érdeklődésem Egyiptom, azon belül is Alexandria város és Róma egyiptomi térhódításának mikéntje iránt. Ezért is akadt meg a szemem Emily Holleman könyvén, amely pontosan abban az időszakban játszódik, amely engem leginkább érdekel, és nem mellékesen a Ptolemaioszok élettörténete is foglalkoztat valamelyest. Így – gyanítom – több legyet is üthetek egy csapásra, ha kezeim közt tudhatom ezt a könyvet.

 

 

 

Palczer-Aschenbrenner Eti

 

Király Levente: Van egy kutyánk...

(Manó)

 

Hát ez is eljött az életemben, a szépirodalmi csemegék előtt néztem meg a mesekönyveket, és innen választottam „ezt-haza-kell-vinnünk”-kötetet. Amit nagyon várok, vagyis várunk, az Király Levente gyerekeknek szóló könyve, a Van egy kutyánk... Először is azért, mert beleolvastam kicsit és elvarázsolt a nyelvezete, a versek ritmusa. Aztán azért, mert Igor Lazin rajzolta. És végül, mert vicces mondókákból sosem elég. Ideje néhány kutyusos verssel bővíteni a repertoáromat az altatáshoz.

 

Rozsonits Judit

 

Calia Read: Elborulva

(WOW)

 

Calia Read már az előző regényével, a Fairfax-sorozat nyitó történetével (Unravel/Szétcsúszva) teljesen megnyert magának, és első olvasásra azonnal kedvencemmé avanzsált. Pontosan az a fajta lelki mélységbe hatolás, amit én lelki defektekkel rendelkező, pszichés problémákkal harcoló emberek, főszereplők esetében elvárok. Az Unhinge/Elborulva esetében már elvárásokkal indultam neki az olvasásnak. Ilyenkor mindig tartok kicsit attól, hogy vajon megugorja-e az író a saját maga által magasra parkolt lécet. Calia Readnek nemhogy sikerült, de egyszerűen tökéletesen padlóra vágott. Ismét.

Kicsit csalódott voltam eleinte azért, hogy a Fairfax 2. nem az általam nagyon várt Szétcsúszva Lachlan-szemszöge, hanem egy új történet, de annyira szerettem a babáját cipelő nőt az első regényben, hogy hamar úrrá lettem a csalódásomon, és belevetettem magam a regénybe.

Őszinte leszek, ezúttal egyáltalán nem értek egyet a magyar címmel, mert szerintem mind a cím, mind pedig a történet alapján szerencsésebb lett volna a Kiborulva, ugyanakkor átérzem, miért ezt választotta címül a fordító, aki szerencsére ugyanaz maradt, mint az első rész esetén, Dudás Éva. Kíváncsian várom, hogy fogja tudni ezúttal visszaadni a Calia Readre annyira jellemző stílust, hangulatot. Olvastam, hogy nagyon mélyen megérintette ez a történet is, és biztos vagyok abban, hogy vele és velem együtt még nagyon sok olvasó lelke mélyéig hatol majd Victoria regénye is.

 

Szabó Dominik

 

Hernád Péter: Pannónia parancsnok

(Delta Vision)

 

Szuperhősök Magyarországon! Kell még valamit mondanom? Na, jó: tavaly ilyenkor nem hogy nem vártam különösebben Hernád Péter sorozatának első részét, a Hollóembert, de végül olvasni is csak egy szerencsés találkozásnak köszönhetően kezdtem el. Aztán belevágtam, és bár bevallom, hogy egy év távlatából már csak töredékek maradtak meg bennem, egy valamiben biztos vagyok: én szerettem azt a könyvet. Kisebb-nagyobb hibái ellenére, tudatos vagy kevésbé tudatos írói játékaival, izgalmas humorával és szimpatikus hangulatával együtt, olyannyira, hogy amikor elkezdtem gondolkodni azon, mit is várok a mostani könyvhéten, rögtön ez ugrott be. És hát igen: szuperhősök Magyarországon. Kell még valami?

 

 

 

 

Takács Gábor

 

Iain M. Banks: Hidrogén szonáta

(Agave)

 

Három éve pont a könyvhéten jött a hír, hogy elhunyt Banks. Utolsó sci-fi regénye (ami nem a legutolsó könyve) a Hidrogén szonáta. Ez a tizedik Kultúra-kötet, ha a magyarul meg nem jelent kisregényt is beleszámoljuk. Lehet, hogy nem ez lesz a legjobb regénye. De ez az utolsó könyv, ami elrepít a Kultúrába, a legreálisabb, legizgalmasabb csillagközi utópiába.

 

 

 

 

 

Uzseka Norbert

 

Neil Gaiman és Michael Reaves: Köztesvilág

(Agave)

 

Megint biztosra megyek, mert már volt szerencsém olvasni ezt a regényt, de mégiscsak más lesz kézbe fogni könyv alakban is. A Köztesvilág egy könnyed ifjúsági kalandregény, sci-fi és fantasy elemekkel, pörgős cselekménnyel, jópofa szereplőkkel, érdekes világgal, messze nem csak tizenéveseknek. Mondhatni, tökéletes nyári olvasmány mindenkinek, aki kikapcsolódásra vágyik.

 

 

 

 

Vörös Eszter

 

Ben Aaronovitch: Föld alatti suttogás

(Gabo)

 

Már régóta vártam Peter Grant kalandjainak folytatását, és régen le is mondtam róla, mikor érkezett a hír, hogy mégis érkezik a következő kötet magyarul az idei Könyvhétre. Nem egy világmegváltó sorozatról van szó, valahol a krimi és az urban fantasy határán billeg, pedig igazán egyik sem, mégis nagyon megszerettem. Bár a második kötet (Soho felett a Hold) borúsabb hangulatúra sikeredett, a humora változatlanul megmaradt, még ha kissé sötétebbre is váltott, de így is rémesen szórakoztató. Kíváncsian várom, milyen élmények várnak a Föld alatti suttogásban.