Maja Lunde: A méhek története

Mindig is igyekeztem távol tartani magamat a kimondott sikerkönyvektől, mert tapasztalataim szerint a közönségsiker és az irodalmi érték csak nagyon ritkán állnak egyenes arányban egymással. Azonban most mindenképpen adni akartam egy esélyt a tavalyi évben Németországban a legmagasabb példányszámban eladott regénynek, ami többek között elnyerte még a norvég Könyvkereskedők Díját is. Hogy Maja Lunde A méhek története című könyve tényleg annyira jó, mint az eladásokból sejteni lehet? Mindjárt kiderül.

A skandináv szerzőnő egy mostanában igen divatos kérdéskör – a mi lenne, ha ez vagy az eltűnne a Földről? – egyik sokat boncolgatott tagját választotta központi témájának, mégpedig: mi történne, ha kihalnának a méhek a bolygónkon? A három szálon, három idősíkon futó történetek közül azonban csak az egyik játszódik a nagy Összeomlás után (2098, Kína), a másik kettő pedig a 19. század közepén Angliában és a 21. század elején az Egyesült Államokban. És a hangsúly többnyire nem is az ökológiai kérdéseken van, hanem a karakterek személyes problémáin, családi viszonyain.

Az első szál Taóé, a 21. századi Kínában élő kisgyermekes édesanyáé, akinek az élete nem áll másból, mint a számtalan gyümölcsfa kézi erővel való beporzásából (hisz már nincs, ami beporozza a fákat, és valami furcsa módon még nem sikerült megoldani más módon ezt a kérdést), valamint a hároméves Vej-Venért való aggódásról. Tao egy tehetséges, nagyon értelmes nő, akinek azonban ebben a világban (a szülei érdektelenségének és gyenge felfogóképességének is hála) nem adatott meg az, hogy továbbtanuljon, képességeinek megfelelően éljen, hanem kétkezi munkásként kell robotolnia. Ettől a sorstól igyekezne megmenteni a fiát, akit egy nap azonban furcsa baleset ér, majd eltűnik a szülők legnagyobb döbbenetére…

A második szál Williamé, a 19. század közepén depressziós bénultságban az ágyán heverő egykori tudósjelölté. Williamnek semmi akaratereje nem maradt azután, hogy szembesült azzal, tudományos karrierje kútba esett, és élete hátralévő része nem fog másból állni, minthogy vetőmag-boltjában szolgálja ki a vevőit, hogy tudja etetni nyolc gyermekét. Az ő életét egy nap azonban egy roppant érdekes, méhekről szóló könyv billenti ki a fásultságból…

A harmadik szál Georgé, az amerikai farmeré, akiben megvan minden akaraterő, ami Williamből hiányzott. Nem akar mást, minthogy írói babérokra törő fia, Tom, átvegye tőle a stafétabotot, és ugyanolyan középnyugati méhész váljon belőle, mint ő. Azonban ekkor egy rejtélyes ökológiai katasztrófa kezd kibontakozni szerte a bolygón…

Ahogy látható, rendkívüli hangsúlyt kap a szülő-gyermek viszony az összes történetszálban. Ahogy a történet java részében nincs jelen Tao életében az eltűnt gyermeke, úgy nincs a két férfiéban sem, akik viselkedésükkel, látásmódjukkal érték el, hogy a körülöttük lévő gyermekeik ugyanúgy távol legyenek tőlük, mintha ott sem lennének. Az írónőt érezhetően nagyon érdekli az, hogy az embereknek hogyan kellene élniük az életüket, milyen döntéseket kellene hozniuk, és hogyan kellene cselekedniük (karakterei kapcsolatainak is egyik központi témája ez). Azonban itt érezhető véleményem szerint a könyv legnagyobb gyenge pontja, nevesül a didaktikussága. Bár nem mond olyan dolgokat, amivel ne nagyon lehetne egyetérteni, de szerintem túlontúl nyíltan, erőltetve teszi azt, ami egyeseket lehet, hogy nem zavar, míg másokat igen. Illetve sokszor kicsit üresnek éreztem a könyvet: néha leült a cselekmény, és úgy tűnt, oldalakon keresztül nem tartunk sehová.

Összességében azt kell mondanom, hogy Lunde könyve fontos kérdésekre akarja felhívni a figyelmet, fontos dolgokat boncolgat, profin van megírva, érdekes emberi kapcsolatokat vázol fel, de közel sem hibátlan. Így elsősorban azoknak ajánlom, akiket érdekel a „mi történne, ha eltűnne ez vagy az” posztapokaliptikus téma, illetve azoknak, akiket nem zavar, ha az írónak határozott álláspontja van, és azt leplezetlenül bele is szövi könyvének szövetébe.