Mi kerüljön a karácsonyfa alá 2016-ban?

Könyvet ajándékozni szerintem remek móka (hát még kapni!). De vajon milyen könyvet vegyen az ember, hogyan tudjuk a legjobban eltalálni a másik ízlését? Olyat adjunk inkább, amiért mi rajonganánk? Vagy inkább valami biztosra kell menni, hiszen a Háború és béke mindenkinek a polcán kötelező kellék? Mivel a könyvesboltok polcain is az újdonságokat lehet a legbiztosabban megtalálni, különösen nem egyszerű a választás, hiszen ezekből még mi sem olvastunk túl sokat. Keressük a legnagyobb hírverést kapó műveket? Válogassunk azok közül, amik legalább műfajukban közel állnak ahhoz, akinek vesszük? Esetleg próbáljuk „nevelni” olyan alkotásokkal, amiket el „kell” olvasnia?

 

Évről évre, a karácsony előtti hajrában arra kérem a szerkesztőség tagjait, hogy nevezzenek meg egy-egy nemrég megjelent könyvet, amit valamilyen indoknál fogva fontosnak, érdekesnek tartanak, vagy amit egyszerűen csak nagyon várnak. Örülök annak, hogy ennyire sokoldalúak és ennyire különbözőek vagyunk a szerkesztőségben, történetesen ugyanis idén is nagyon sokszínű válogatás jött össze – képregénytől a szépirodalmon és gyerekkönyvön át a sci-fiig minden előfordul. Hátha ezzel megkönnyíthetjük az utolsó pillanatos vásárlást.

 

Dr. Benkő Marianna

 

Nyugat+Zombik és Blacksad – Árnyak között

(magánkiadás / Pesti Könyv)

 

Azért merek idén két könyvet ajánlani, mert a forma összeköti őket: két képregényről van szó. A Nyugat+Zombik Csepella Olivér szerelemprojektje, amire közösségi finanszírozással 24 órán belül összejött a szükséges tőke. Ez volt két éve, és egy évvel ezelőttre vártuk a bemutatót. De úgy tűnik, lassan csakugyan befejeződik a készítés, és talán karácsonyra a fa alatt lesz papíron is. És hogy miért szavaztam neki előre bizalmat? Mert a rajzok ötletesnek tűntek, és mi van ennél posztmodernebb, mint összeereszteni az első Nyugat-nemzedék szerzőit a budapesti kávéházi életben egy csapat zombival?! Remélem azért, hogy a forma mélyebb tartalmat is rejt majd, Ady, Kosztolányi, Karinthy és Móricz nem csak felskiccelt alakok maradnak, hanem személyiséget is kapnak és sikerül a remek ötleten túl valami maradandóval is megajándékozni az olvasókat. A Blacksad esetében pedig természetes macskák iránti vonzódásom és a Felidae-nemzetség korábbi krimimegjelenéseit (ld. Bársonytalpon oson a halál) idéző, esetleg meghaladó élmény iránti vágyam vezet.

 

 

 

Galgóczi Móni

 

Jeff Lazarus: Figyelj, ahogy Ő!

(Atlantic Press)

 

Soha nem volt saját kutyám, de az élet valahogy mégis úgy hozta, hogy szinte mindig volt a környezetemben, így akarva-akaratlanul lehetőségem nyílt megfigyelni őket. Figyeltem, hogy viszonyulnak az emberekhez, a többi kutyához, és persze mindenhez, ami a környezetükbe kerül. De az sem kerülte el a figyelmemet, hogy milyen hatással vannak ránk, emberekre. Aztán egy nap az anyukám magához vett egy menhelyi kutyát, és ezzel megváltozott az egész család élete – még úgy is, hogy nem élünk együtt, sőt, egy városban sem. Kellemes hozadéka volt ennek a helyzetnek, hogy elkezdtem kutyás könyveket olvasni, illetve több-kevesebb rendszerességgel nézem Cesar Millan műsorát. Hála ezeknek nagyon sokat tanultam, elsősorban a kutya-ember kapcsolatról, de arra nem igazán gondoltam, hogy mindez milyen hatással van az ember-ember viszonyrendszerre. Egészen addig, amíg meg nem láttam Jeff Lazarus könyvét, mely – számomra legalábbis – egészen új megközelítést ígér, mert azóta ezen rugózik az agyam. Ha csak egy része úgy lesz, ahogy a fülszöveg ígéri, én boldog leszek...

 

 

 

 

 

 

Galgóczi Tamás

 

J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

(Cartaphilus)

 

Ideje volt már egy új Tolkien-kötetnek, és ugyan én arra tippeltem, hogy a hagyatékból olyan művet állítanak össze, amely valamilyen szinten kapcsolódik Középfölde mitológiájához. Végül nem lett igazam, hiszen idén decemberben két Tolkien-kötet is napvilágot lát magyarul. A Kalevala egyik szereplőjével foglalkozó egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet (ennyire nem vagyok keményvonalas rajongó), de a másik, amelyben a gyerekeihez írt karácsonyi leveleket gyűjtötték össze, az már igen. Reményeim szerint kiderül belőle, hogy milyen apa volt Tolkien, s nem utolsó sorban teremtő képzeletének másik szegletébe visz el bennünket.

 

 

 

 

 

 

 

Lipka Bori

 

Edith Pattou: Északfi

(Ciceró)

 

Idén karácsonyra valami olyasmit szeretnék, amit régen olvastam. Valamit, ami izgalmas, és kikapcsol, amihez nem kell végkimerülésig dolgoztatni az agyamat. Olyan könyvet, amivel be tudok bújni a paplan alá, és elrepít messzi, fagyos tájakra, ha már itthon nem esik túl sok hó. Ezen kívül szeretem az újramesélt történeteket, a klasszikusabb vonalat követő ifjúsági fantasy-ket, és a kóborlókról, vándorokról szóló meséket. Erről a könyvről ránézésre minden elmondható a felsoroltak közül, így természetes, hogy kíváncsian várom a megjelenését!

 

 

 

 

 

 

 

 

Németh Beatrix

 

Agatha Christie: Karácsonyi krimik

(Európa)

 

Mint minden normális betűfüggő, én is szeretnék néhány könyvet szenteste a fa alá. És ez a lista, nem tagadom, meglehetősen hosszú, mégis, amit kiemelek közülük, az nem egy új könyv. Mármint a kiadás határozottan új, de a történeteteket már mind olvastam, és mégis… Nagyon remélem, hogy szenteste rálelek majd Agatha Christie: Karácsonyi krimik címet viselő kötetére. A könyv négy történetet tartalmaz – Hercule Poirot karácsonya, Karácsonyi kaland, A karácsonyi puding esete és Karácsonyi tragédia – és most teljességgel komolyan mondom, nem is tudok jobbat annál, mint hogy a nyugodt vacsora, kötetlen családi beszélgetés és nevetgélés után, este egy pohár forralt bor kíséretében csendesen lapozgassam.

Mindig is szerettem a krimiket, Agatha Cristie pedig egyenesen a gyengém, és bár érthető okokból nem jelenhetnek meg új regények a tollából, tiszta szerencse, hogy a régiekre képtelen vagyok ráunni.

 

 

 

Szabó Dominik

 

Donna Tartt: Az Aranypinty

(Park)

 

Szerencsésnek gondolom magam, hogy idén nyáron olvastam el Donna Tartt első regényét, így „mindössze” azóta ülök tűkön, hogy végre kezembe vegyek tőle egy másik könyvet is. Nem mintha tudnék bármit is Az Aranypintyről (azon kívül, hogy talán a történetben valamilyen módon fontos szerepet játszik a címadó festmény), úgyhogy tényleg az elvakultságom és a Donna Tartt iránti mérhetetlen csodálatom mondatja velem azt, hogy ha egy könyvet veszel karácsonykor, akkor ez legyen az. Vagy ez így nagyon marketing-szagúan hangzott? Akkor mondom így: A titkos történet annyira zseniális, hogy ezek után nagyon magasak az elvárásaim Az Aranypinttyel szemben (nagyon-nagyon halványan félek attól, hogy kicsit túl magasak is), amit ha nem tud megugrani, akkor nem állok jót magamért. De tényleg. Ugye ez is annyira varázslatos, fájdalmas és gyönyörű lesz, mint A titkos történet?

 

 

 

 

 

Szabó Sarolta

 

Kiss Tibor Noé: Inkognitó

(Magvető)

 

Ha könyvekről van szó, soha nem egyszerű a választás – nem is igen szoktam egyetlen darabra korlátozni a kívánságlistámat –, mégis van most egy kötet, amit különösen nagy öröm lenne a fa alatt látni. (Vagy még előbb…) Már az is egyfajta ajándék, hogy a Magvető újra kiadja Kiss Tibor Noé Inkognitó című kötetét: az első megjelenéséről annak idején lemaradtam, utána pedig hiába vadásztam könyvesboltban, könyvtárakban, interneten, nem volt szerencsém hozzá. Külön öröm lesz, ha az elbeszélés hasonló élményt nyújt, mint a későbbi Aludnod kellene tette: egyszerre tömör és lassú folyású, briliánsan kifejező próza, a hangulatok tökéletes érzékeltetése, amihez, egy coming outról lévén szó, a keserédes történet máris adott. De így vagy úgy, a téma a magyar irodalomban való ritka megjelenését tekintve, mindenképpen élmény lesz.

 

 

 

 

 

Takács Gábor

 

Félix J. Palma: Az ég térképe

(Európa)

 

Ide, ide, Hölgyeim és Uraim, csak bátran! Señor Palma, ahogyan előző művében, Az idő térképében is tette, ezúttal is elkalauzol bennünket Viktória királynő Londonjába, ahol a lángelméjű zsenivel, H. G. Wellsszel szemtani lehetünk, amint saját víziói elevenednek meg, és a félelmetes marslakók megtámadják a Földet!

De ne engedjük, hogy ez a pernahajder Palma az orrunknál fogva vezessen! Akinek volt szerencséje az előző művéhez, az talán felkészültebben várja, hogyan próbálja rászedni a gaz spanyol. Hah, hiú ábránd, Hölgyek és Urak, hogy akár csak fikarcnyit is fel tudunk készülni ama csodákra és meghökkentő eseményekre, amikkel ebben a vaskos könyvben találkozhatunk! Izgalom, lelemény, kaland, szerelem, csodák és az emberi képzelet szárnyalása! Jöjjenek, jöjjenek, és szerezzék be eme remek könyvet, hogy a hosszúra nyúló téli estén elvarázsolja önöket Az ég térképe!

 

 

 

 

Uzseka Norbert

 

Molnár Krisztina Rita: A víz ösvénye

(Alexandra)

 

Molnár Krisztina Rita korábbi könyvei (Maléna kertje, Kréta-rajz) is elbűvöltek, ahogy Simonyi Cecília varázslatos illusztrációi is, ám ez az új kötet még talán azoknál is jobban tetszik, és szeretném, ha minél több karácsonyfa alá kerülne oda. Egy tíz éves fiúról szól, aki Lillafüreden tölt néhány napot, hogy gyógyuljon azt asztmája. Vele van Eszter, aki nem a vér szerinti anyukája, mégis náluk nevelkedik a fiú. Ahogy ennyiből is sejthető, ez az álomszép könyv komoly, érzékeny témákat érint, annyi szeretettel, megértéssel és őszinteséggel, hogy gyógyító élmény olvasni.

 

 

 

 

 

 

Vörös Eszter

 

Cixin Liu: A Háromtest-probléma

(Európa)

 

Nehéz kiválasztani az év utolsó megjelenései közül azt, amelyikre a leginkább kíváncsi vagyok, hiszen sok könyv esetében bizony hosszú a várakozási idő – ilyen volt A Háromtest-probléma is. A kötet magyar megjelenéséről már egy ideje lehetett tudni, és azóta várom kíváncsian, milyen is lesz ez a regény. Általában kevés nem angolszász szerző műve jut el hozzánk, és hacsak nem akarom ezeket angol fordításban olvasni (és alapvetően nem nagyon szeretném), reménykednem kell a magyar megjelenésben. Úgyhogy egy kínai sci-fi regény magyar megjelenése mindenképpen ünnep, bízom benne, hogy a történet sem okoz majd csalódást, kellően furcsa, szokatlan és különleges lesz.