Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Kevés izgalmasabb témát tudok elképzelni, mint a politika és a science fiction irodalom kombinációja. Egyrészt mindig is érdekelt a politika – függetlenül attól, hogy végül nem ilyen pályát választottam magamnak, továbbra is nagy lelkesedést érzek az irányába: szívesen folyok bele napi eseményekbe, világpolitikai történésekbe, nagyban foglalkoztat rendszerek működése (vagy működésképtelensége), szívesen olvasok elemzéseket és hasonló munkákat. Másrészt pedig a science fiction sem áll távol tőlem: évente több tucatnyi sci-fi regényt olvasok el, megnézem a legújabb filmeket, és bár sokszor a műfaj alapjai még hiányoznak, azért a legtöbb híres és népszerű zsánerműről van fogalmam. Úgyhogy, talán mondanom sem kell, kifejezetten az érdeklődési körömbe vág Tóth Csaba ismeretterjesztő kötete, A sci-fi politológiája – és, ami a legjobb, tényleg pontosan azt kaptam tőle, amit vártam.

„A politika mint az ember – vagy bármilyen tudatos – élőlények együttélését szervező rendszer, minden science fiction világban jelen van” – hangzik fel már az első oldalon, mintegy megindokolva, hogy miért is ennyire fontos ez a kötet. A politikától ugyanis nem tudunk szabadulni, minden kitalált világban megtalálhatjuk valamilyen módon, legfeljebb nem válik cselekményszervező erővé, ezáltal nem is tűnik fel annyira a jelenléte. A science fictionnek pedig szerintem az az egyik legnagyobb erénye (vagy vonzereje), hogy kiváló terepet ad a gondolatkísérleteknek, a szerzők könnyedén tudnak olyan környezetet teremteni, ami valamiféle jövő szimulálására alkalmas. És még ha nem is kifejezetten a politikai rendszeren van a hangsúly, a hihető, elképzelhető és a részletesen kidolgozott világok megkövetelik, hogy alkotóik ne kendőzzék el a politikai vonatkozásokat sem – ezáltal betekintést nyerhetünk abba, hogy mesterséges, „szimulált” környezetben miként hatnak ezek a mechanizmusok.

Ez pedig nemcsak azért fontos, mert így jobban megismerjük mondjuk a Star Wars világát – hanem azért is, mert ennek segítségével a saját világunkra, a saját rendszereinkre vonhatunk le következtetéseket. Miért képes ilyen gyorsan hatalomra jutni egy diktatúra, egyáltalán, mi adja az egyszemélyi rendszerek vonzerejét? Tényleg a „kenyeret és cirkuszt” a legjobb elv, amit egy elnyomó hatalom követhet? Túlzottan idealista egy olyan állam, ahol nincs szükség pénzre? Van a demokráciánál jobb rendszer? Hogyan érdemes viselkedni az idegenekkel szemben? És így tovább, és így tovább, kérdések garmadáját tehetjük fel, amik nem csupán az aktuális sci-fi univerzumban nyernek értelmet, hanem bizony saját magunkról és viselkedésünkről is sokkal többet megtudhatunk általa.

Félreértés ne essék, Tóth Csaba természetesen nem vállal többet, mint amit érdemes: ő science fiction univerzumokról beszél, ezeket hasonlítja össze – az már az olvasón múlik, hogy mindebből mit szűr le, és milyen gondolatok jutnak az eszébe. Függetlenül attól, hogy a mai politikai helyzetben hajlamosak vagyunk szkeptikus álláspontot képviselni, nem szabad elhanyagolni és feledni a társadalomtudományok fontosságát, hiszen pontosan ezek azok a területek, amelyek alakítják a kapcsolatainkat, meghatározzák egy rendszer működőképességét, és egyáltalán azt, hogy mennyire szeretünk bennük élni. Ennek köszönhetően A sci-fi politológiája szerintem jóval túlmutat önnön témáján: mert politikai gondolkodásra tanít; mert gyakorta rámutat arra, hogy ami elsőre szimpatikusnak és élhetőnek tűnik, az a valóságban éppen ellenkezőleg hat; mert megismerteti velünk ezen rendszerek működését – és így a valóságot is jobban megértjük.

De hogy ne feledkezzek meg a közvetlen témájáról, muszáj beszélnem arról is, hogy mennyire izgalmas élmény volt magát a kötetet olvasni. Persze nem árt, ha az ember ismeri legalább nagyjából a bemutatott univerzumokat (kiemelt helyen a Star Wars mellett Az éhezők viadala, a Star Trek, a Dűne világa, illetve Ann Leckie Radch Birodalom sorozata került terítékre, de említés szintjén a Doctor Who-tól kezdve a Battlestar Galacticán át a Csillagok közöttig vagy az Elysiumig sok minden előkerült), mert ugyan Tóth Csaba megismertet az alapokkal, így minden érthető egy teljesen „új” olvasónak is, azért mondjuk egy ötvenoldalas esszé a Star Wars politikájáról nem feltétlenül ugyanolyan lenyűgöző annak, aki még nemigen találkozott a világgal, mint például nekem, aki magam is sokat elmélkedtem már Palpatine és a Köztársaság (no meg a Jedi Rend) egymásra hatásáról.

Végezetül, hogy a könyv erényei mellett a problémáiról is szóljak, fontosnak tartom megemlíteni, hogy a szerkesztői és a korrektori munkát tekintve jelentős hiányosságok fordulnak elő a kötetben – amik eléggé megnehezítik, hogy igazán beleéljem magam a szövegbe. Viszont megéri mindezen túllépni, legalábbis akkor mindenképp, ha az ember érdeklődik a politika iránt, és nem hőköl hátra, ha szóba kerül a Csillagflotta, az Atreides-ház vagy mondjuk Darth Vader. Tóth Csaba (aki egyébként „civilben” egyetemi kurzust tart a témáról, és a Republikon Intézet stratégiai igazgatója) szerencsére tényleg „ismeretterjesztőnek” szánta a könyvét, nem pedig akadémiai publikációnak – így mindenki számára érthetővé válik, az említett hibáktól eltekintve jó olvasni, ráadásul van egy olyan mellékhatása, hogy hirtelen kedvem lett újranézni (vagy -olvasni) az általa felsorolt világokat, hátha egy teljesen más szemszögből is szemügyre tudom őket venni. Soha nagyobb problémát...