Centauri: Jákob botja
Írta: Gere Ágnes | 2016. 05. 03.
„Tovább olvastam, és pár perc múlva a könyv ép ésszel fel nem fogható, démonikus erővel bekebelezett. Körbevett, bekerített, lekötözött. Etette-itatta magát, hol szelíden, hol a legvadabb erőszakkal.”
Ez az idézet magában a könyvben található, s Jack gondolatait tükrözi, amikor kedvenc olvasmányát, Herman Melville Moby Dickjét olvasta. Olvasás közben pontosan így éreztem én is: megmagyarázhatatlanul gyorsan megkedveltem Jacket, pedig ő már az elején is leszögezte: „Nem azért jöttem, hogy szeress, mindössze azt akarom megtudni, van-e még egy dobásom.”
Talán nem az volt Jack célja, hogy megszeressük, mégis jó néhány eszközhöz folyamodott, hogy ez sikerüljön. Kezdem azzal, ahogyan beszélt. Engem szólított meg, az olvasót, nekem mesélt mindvégig, olyan közel éreztem magamhoz, mintha leültünk volna egy kikötőbeli csehóban két kupa bor mellett, és úgy hallgattam volna a sztorizgatását. Közvetlen volt, megnyerő és hiteles, az a fajta mesélő, aki odaszögezi maga elé a hallgatóságát. Nem fecseg feleslegesen, de nem is szűkszavú.
Emellett Centauri nem csupán az elbeszélő stílusával, hanem magával a történettel is maga mellé állított. Bár a fülszöveg felhívja a figyelmünket arra, hogy a regény nem Jack Londonról szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni, azért el kell, hogy mondjam, a történet váza mégis az ő életrajzából áll. És mi a recept? Először is szükség van hozzá egy hatalmas tudásszomjú és szeretethiányos kamaszra, akinek az anyja fontosabbnak tartja a spirituális szeánszait, mint azt, hogy mi legyen a család vacsorája (vagy hogy legyen egyáltalán). Kell még egy apa is, aki igyekszik a gyerekek kedvében járni, de az anyával nem mer szembeszállni, így hát John Griffith (aki csak később vette fel a Jack London nevet) számára a gyermekévek kemény munkával teltek: volt újságkihordó, dolgozott konzervgyárban, majd – miután világos lett, hogy számára nincs esély a középiskolára, mert a családja támogatására nem számíthat – elhagyja a várost. Előbb a szárazföldön bolyong, csavargókhoz csapódik, harminc napra emiatt börtönbe is csukják, majd tengerre száll, és a Red Snow fedélzetén eljut egészen Japánig.
Mindeközben természetesen a nők is fontos szerepet játszottak az életében, elsőként Ina Coolbirth, a könyvtáros-tanárnő, aki mellett a hatalmas korkülönbség ellenére férfivá válik, hosszú, szenvedélyes, Jack egész életére meghatározó kapcsolat alakul ki kettejük között. Később a fiatal és vak, de szépséges Mia mellett is – akit az első hajója, a Zenebona megvásárlásával kapott „bónuszként” – sokat gondol a könyvtárban töltött időkre. Japánban pedig a maiko (tanuló gésa) Chieka az, aki annyira megdobogtatja a szívét, hogy – szakítva a japán tradíciókkal – ő végzi el rajta a mizuage szertartást.
Nyomor, kemény fizikai munka, könyvek, szerelem, kalandok, csavargás, börtön, matrózkodás. Ezek hát egy kiváló kalandregény hozzávalói. Mindehhez szükség van még egy olyan remek „szakácsra”, mint Centauri, aki mindezt igazán ízlésesen tálalta nekünk. Ínyenceknek kitűnő – bár mérete miatt kissé megterhelő – falat! Vigyázat, mellékhatásai lehetnek: érzelmesebb olvasók számára időnként torokszorító lehet, súlyosabb esetben sokaknál előfordulhat ellenállhatatlan vágy valamelyik Jack London regény, illetve Centauri előző műve, a Jégvágó elolvasására.