FőképAz előző részben átélt szenvedések és viszontagságok (amelyek egy részét saját magának köszönheti) után kiérdemelt boldogság és effélék helyett Harry akarva akaratlanul felvonultatja szinte minden emberi gyarlóságát. Kiderül, hogy nem tudja elviselni, ha valaki nem olyan odaadással és rajongással szereti, vagy éppen nem ugyanolyan tökéletesnek és különlegesnek látja a fiát, mint ő. Különösen Cyd, az új feleség szenvedi meg ezt, hiszen neki is van egy kislánya, akit érthetően jobban szeret.

Nos, Harry egyáltalán nem megértő. Viselkedése alapján olyan, mintha képes lenne szerelembe esni, de nem lenne képes szeretni. Mintha azt várná, hogy az esküvő után is minden úgy lesz, mint a mézeshetek során. Nem tud mit kezdeni a hétköznapokkal, nem tudja elviselni, hogy felesége életének van egy olyan része, amelyben ő nem lehet jelen. Bár, hogy őszinték legyünk, nem is nagyon akar. Mindezek ellenére talán mégis az a legnagyobb probléma, hogy Harry olyan elvárásokat támaszt környezetével szemben, amelyeket önmagára nézve nem tekint kötelezőnek. Ezt persze senki nem nézi jó szemmel, ezért a feszültség egyre fokozódik. Ha Cyd nem dolgozna annyit, ha úgy szeretné Patet, mint az édesanyja (ami elég viccesen hangzik az első kötet eseményeinek fényében), ha nem tiltakozna a közös gyerek ellen...

Ha őszinte akarok lenni, Harry éppen olyan férfi, akitől sikítófrászt kapnék, ha a környezetemben élne, hiszen mihez is kezdhetnék egy olyan emberrel, aki csak akkor érzi magát biztonságban, ha számára ismerős helyzetek és érzelmek veszik körül. Aki nem képes szembenézni a problémákkal, illetve tetteinek következményeivel, hanem a megoldásra való törekvés helyett nemes egyszerűséggel továbbáll, és abban reménykedik, hogy egyszer majdcsak megtalálja azt, amit keres. Bár még ő maga sem tudja igazán, mi is az. Így meg aztán elég nehéz...

Ugyan a Férj és feleség nem olyan elsöprő erejű, mint az Apa és fia, mégis van benne valami… valami, ami rólunk, társas lényekről szól – őszintén és elgondolkodtatóan. Aki eddig nem olvasta, most ne hagyja ki.