Agatha Christie: Öt kismalac

Amikor idén év elején végül bekövetkezett a régóta várt könyvpiaci átrendeződés, mindenki azt leste, vajon milyen következményekkel jár az Alexandra-hálózat kiesése, kikhez kerülnek a boltok, mi lesz a csoportba tartozó kiadókkal, szerzőkkel. Nos, hónapokkal később a helyzet rendeződni látszik, bár számos, a háttérben lévő fejleményről még nincs hivatalos infónk. De ami ezúttal érdekes, és ami számomra a legmeglepőbb változást jelenti, az az Agatha Christie-kiadás jogainak új kiadóhoz kerülése. Olvasói szemmel nézve az Európa Könyvkiadó hatalmas munkát végzett: egységesítette a korábban futó különféle formátumokat, minőségi fordításokra cserélte le a előző, időnként kifejezetten vitatható minőségű magyarításokat, s végül, de nem utolsó sorban, mindent kiadott, nem csak az üzletileg kifizetődő címeket. Úgy gondolom minden Christie-rajongó nagyon sokat köszönhet a sorozatszerkesztő Katona Ágnesnek.

Idén nyártól azonban mindez már a múlté, hiszen a jövőben a Helikon égisze alatt jelennek meg Agatha Christie könyvei. Ez új formátumot – keménytábla helyett puhát és eltérő méretet – jelent, amitől, azt hiszem, első sorban a gyűjtők kaptak idegbajt, hiszen hogy néz ki így a sorozat a polcon. További változást jelent, hogy az ígéretek szerint a jövőben évente két alkalommal, öt-öt kötet kerül a boltokba. Mivel tapasztalatom szerint az AC-rajongók száma nem csökken az országban, valószínűleg üzleti kockázatot nem igazán jelent az életmű gondozása, így jó eséllyel, aki elég kitartó, az pár év alatt begyűjtheti az életművet az új formátumban. Bár nem végeztem alapos összehasonlítást, első ránézésre úgy tűnik, megtartották az Öt kismalac utolsó fordítását (Szíjgyártó László munkája).

További információként érdemes megnézni az alábbi videót:

Mindezen felvezetés után pedig jöhet az ajánló:

A detektívirodalom-történet szerint William Godwin egy 1794-es művében használta először a gyilkosság a múltban, nyomozás a jelenben megoldást, melyet Agatha Christie 1932-ben a Tizenhárom rejtély című novelláskötetben alkalmazott először, ahol az első tizenkét történetben a rejtvény egy régebben történt eset kiderítése, ezért ezek akár bemelegítésnek is tekinthetők a további regényekhez, hiszen Christie munkássága során újra és újra visszatért ehhez a koreográfiához, így a „nyomozó”, aki régen kihűlt nyomok, valamint a tanúk visszaemlékezései alapján deríti ki az igazságot felbukkan az Öt kismalac, a Szunnyadó gyilkosság, a Nemezis, A sors kapuja és Az elefántok nem felejtenek című regényekben is.
 
„Egy kismalac piacra járt,
Egy kismalac meg otthon ült,
Egy kismalac sok húst evett,
Egy kismalac hoppon maradt,
Egy kismalac meg visított:
Uí, uí, uí, uí,
Mígnem hazaért.”
 
Ez az először 1728-ban lejegyzett versike adja a Nagy-Britanniában első ízben 1943-ban (Magyarországon pedig 1973-ban) megjelent Öt kismalac című regény szerkezeti vázát. Agatha Christie egyébként egész írói pályafutása alatt csodálatra méltó leleményességgel dolgozta bele műveibe (néha csak a címbe, néha viszont a cselekménybe is) kedvenc angolszász gyermekverseit, mondókáit, gondoljunk csak a Három vak egér, a Gyilkosság a diákszállóban, a Tíz kicsi néger, és az Egy marék rozs című regényekre.
 
A Stephen Glanville-nek, az egyiptológia nagyra becsült professzorának ajánlott regény jelene előtt 16 évvel megmérgezték a híres-hírhedt festőt, Amyas Crale-t. A szörnyű gyilkossággal az áldozat feleségét, a félénk tekintetű, zárkózott és kiegyensúlyozatlan Caroline Crale-t vádolták meg, akit a bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt. Az asszony egy évvel később meghalt a börtönben, de halála előtt levelet írt lányának, melyben azt állítja, hogy ártatlan.
 
A lélekábrázolástól sem visszariadó regény jelenében Amyas és Caroline egyetlen árván maradt gyermeke, a per idején öt éves Carla Lemarchant férjhez készül menni, ám előtte szeretné megtudni az igazságot a szüleiről, bármi is legyen az, ezért felkeresi a zseniális belga detektívet, Hercule Poirot-t, aki a teljes igazság kiderítése érdekében elolvassa a rendőrségi aktákat, felkeresi a nyomozást vezető felügyelőt, a védőügyvédet, az ügyészt, a bírót, a szemtanúkat (öt van belőlük, így nyilvánvaló, hogy rájuk utal a cím), elolvassa a korabeli újságokat, és természetesen közben kombinál… sőt, ha kell, hazudik, ha pedig úgy látja jónak, igazat mond.
 
Egyes vélekedések szerint az Öt kismalac Agatha Christie egyik legjobb regénye. Ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem szeretném, hiszen ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel tegyek ilyen kijelentést, ismernem kéne az egész életművet. Mivel ez nem így van, csak annyit mondhatok, hogy az általam ismert regények közül ez volt az egyik, amelynél azt éreztem, hogy nem kezdőknek való, hiszen a megszokottnál is több odafigyelés és rutin szükséges ahhoz, hogy az apró részletek nehogy elkerüljék a figyelmünket. A gyilkos személyére ezúttal meglepően korán rájöttem, éppen ezért sokkal több időm jutott a szereplők személyiségének felderítésére. Persze az sem mellékes, és némileg befolyásolja is a befogadás élményét, hogy a körülmények ismeretében a győzelem sajnos csak erkölcsi lehet…
 
Tizenhét évvel a regény megjelenése után Christie elérkezettnek látta az időt a regény színpadi adaptációjára, melyet saját kezűleg követett el. A Hubert Gregg rendezésében 1960. március 23-án bemutatott Go Back for Murder című színdarab a kritikusok szerint nagyon átgondolt, ám kissé unalmas lett, amiből egyenesen következik, hogy mindössze egyetlen hónapig játszották, és azóta sem újították fel. Talán ha a jóvágású fiatal ügyvéd helyett Poirot maradt volna a főszereplő…
 
Még szerencse, hogy a 2003-ban Kevin Elyot forgatókönyve alapján készült angol krimiben David Suchet alakítja Poirot-t, így helyreáll a világ egyensúlya. Persze ebben meg egyes alapvető elemeket áldoztak fel a televíziós dramaturgia oltárán… ám ezt talán feledteti a fényképezés nagyszerűsége. Szeretem. Talán még egy picit jobban is, mint a könyvet, amit 1973 óta többször kiadtak már különböző borítókkal, a mostani Helikonos sokkal jobb, mint az utolsó Európás, amin fehér alapon egy ecsetet helyeztek el.

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november