Főkép

1968. Az év, mely felrázta a világot: a Prágai Tavasz, a párizsi diáklázadások, a Hair bemutatója, Martin Luther King, Jr. és Robert F. Kennedy gyilkosság áldozatai lesznek, Szaddám Husszein hatalomra jut, az első, űrhajós legénységet is szállító Apolló felszáll. Ezek az események teszik az 1968-as évet társadalmi, politikai, tudományos fordulóponttá.

És ekkor jelenik meg Philip K. Dick talán leghíresebb műve, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?, melyben a tudományos fantasztikum és a klasszikus krimi eszközeit felhasználva egy alapvető filozófiai kérdésre keresi a választ: Mitől különbözünk a többi élőlénytől? Mitől vagyunk emberek?

Főhősünk Rick Deckard, fejvadász/bérgyilkos, aki 2019. nukleáris katasztrófa sújtotta San Francisco-jában él feleségével, Irannal. Radioaktív por lepi be a Föld színét és lassan az emberek agyát is. Mindent elborít a szuvat (a bolygókolóniákra emigrálók elhagyott tárgyai). Az állatok többsége kihalt, a fennmaradó példányok köré üzletág épült. Megatársaságok gyártják futószalagon a külsőleg és belsőleg is egyre tökéletesedő emberfeletti/emberalatti androidokat, a valódi ember(i)ség szimulakráját. Új, Nexus 6 típusú androidok szöktek vissza a marsi gyarmatokról. A San Francisco-i rendőrség megbízásából Deckardnak kell kiiktatnia őket, hogy fennmaradjon a határvonal ember és teremténye között.

Százhetven oldal tömörségében ritkán találkozni ilyen sűrű, sokrétű regénnyel, izgalmas, fordulatos, pergő cselekménnyel, ennyire finoman árnyalt jellemrajzzal, elrejtett filozófiai utalásokkal, elgondolkodtató vallási és kulturális tartalommal. A Dickre igencsak jellemző elmosódás, az ellentétek nyilvánvaló egységének motívuma a regény több rétegén is végigfut: a sci-fi és a bűnügyi regények kelléktárát hívja elbeszélése segítségéül, a cselekményt egyszerre látjuk egy fejvadász és egy „különleges”, a por által kikezdett, egyszerű szellemű ember szemével.

A Palmer Eldritchből már ismert téma, a két transzcendens hatalom küzdelme az emberiség felett (ld. Wilbur Mercer és Baráti Buster) is visszaköszön, az androidok léte, és az emberekhez való viszonyulásuk pedig önmagában is elég elmosódási pontot és ellentétet kínál.

A regény a mostani magyar kiadásban százhetven oldalt tesz ki, a maradék a szokásos első néhány oldalon kívül három, igen fontos, egymást csak kis részben fedő tanulmány kapott helyett, melyek segítenek ennek az igen koncentrált szövegnek a mélyebb megértésében, még ha nekem olykor-olykor követhetetlennek vagy nehezen emészthetőnek is tűntek ezek az eszmefuttatások, de vezető irodalomtörténészekről, médiakutatókról van szó, úgyhogy ez talán érthető is.

Aki még nem olvasta, nosza, rajta! Ez a regény amerikai és a világ SF-igazgyöngysorának méltó darabja, a Dick életmű egyik mérföldköve, a Szárnyas Fejvadász ihletője, a cyberpunk előfutára, egy könnyen olvasható, szikár prózájú, de semmi esetre sem egysíkú vagy obskúrus írás. Aki már olvasta, annak is érdemes újra elővenni, foglalkozni a szöveggel, és nem csak az újabb alámerülés végett, hiszen ez az új fordítás más élményt kínál, mint az eddigi kettő.

 

Részlet a regényből

 

A szerző életrajza


Kapcsolódó írások:

Lawrence Sutin: Isteni inváziók - Philip K. Dick élete
Blade Runner CD
Szárnyas fejvadász (DVD)