FőképKülönös szembesülni valakivel, ha az illető nagyon nagy sztár, akiről eddig ezt meg azt mondták különféle emberek, és óhatatlanul kialakul valamilyen kép róla az emberben. Még különösebbé teszi ezt a szembesülést az, ha az illető már nem él, vagy saját maga – önéletrajzi ihletésű – munkájához van szerencséje az embernek.

Így jártam Lennonnal is. Ő már sajnos nem lehet közöttünk, viszont ennek a könyvnek minden betűje – elsőtől az utolsóig – tőle származik. Ezért a különösség, hiszem magáról beszél, a tetteiről, az indítékokról, az okokról, az életéről, a vágyairól. Egyszóval mindenről.
Lennon nem volt egyszerű ember, ezzel, azt hiszem, mindenki tisztában van. Már aki hallotta valaha a Beatles, vagy az ő nevét. Neki és három társának (Paul, George és Ringo) sikerült fenekestül felforgatnia, forradalmasítania a könnyűzenét, létrehozva a Beatles-t, minden idők egyik leghíresebb zenekarát.

Lennon korán kezdte a zenélést. Volt tehetsége hozzá, mégpedig nem is kevés. Ő maga is rájött arra, hogy nem egyszerű, hétköznapi gyerek. Öt évesen elköltözött a nagynénjéhez, anyjával ritkán találkozott, az apja Amerikába ment és csak befutott sztárként találkozott ismét a fiával. Mivel családja nem tett semmit a fiú tehetségének kiaknázásáért (pedig tanárai is azt tanácsolták, hogy küldjék művészeti iskolába), John saját maga alakította úgy az életét, hogy azt a zenének szentelhesse.
A középiskolából kicsapták, nem tudott levizsgázni, mert már javában zenélt Németországban. Miután hazatért, megalakította a Beatles-t és egy legenda hódító útjára indult.

Negyven éves koráig azt mondta, hogy még mindig gyereknek érzi magát. Ekkorra jutott el odáig, hogy felnőjön. Ebben a „gyermeki állapotban” olyan változásokon ment keresztül, amelyek eredményeként sikerült kiegyensúlyozottá tennie életét Ono és fia – Sean – mellett. Addig azonban át kellett verekednie magát többek közt a narkotikumok és az alkohol okozta függőségeken, fel kellett ismernie, hogy a Beatles, és később az ő körülötte élő emberek közül kik az értékesek, és kik azok, akik csak a pénz miatt tartanak ki az együttes vagy ő mellette.

A könyvet olvasva valamilyen szinten naivnak, vagy idealistának tűnhet Lennon – legalábbis a mai ember számára. Pedig nem volt az. Nem akarta középszerű emberként leélni az életét, és ezért nagyon sokfajta dologba belefogott, amiről úgy vélte, hogy ez kiemeli őt az átlagból. Ahogy öregedett, egyre inkább nőtt a hite saját magában, és azokban az ügyekben, amelyek mellett elkötelezte magát. Hajtsunk fejet ez előtt az ember előtt! Mert megérdemli.