Silvana Gandolfi: Az Elveszett Idő Szigete

Már a könyv elején található ajánlás is nagyon tetszett, ami így szól: „Mindazoknak, akik képesek vesztegetni az időt, sőt egyenesen bajnokok az időpocsékolásban.”

Hát nem édes? Rögtön eszembe is jutott, hogy megveszem a főnökömnek ajándékba, hátha kevesebbet fog szekálni azzal, hogy rosszul osztom be az időmet. Hiszen ha elolvassa Silvana Gandolfi fantáziaregényét, tisztában lesz azzal, milyen veszélyekkel is jár a túlzottan szigorú időbeosztás.

Eszetekbe jutott valaha is, vajon mi történik azokkal az emberekkel, akik eltévednek, és csak egy bizonyos idő eltelte után kerülnek elő? És azokkal a tárgyakkal, amiket elveszítünk, és idővel vagy előkerülnek, vagy nem?

Nos, én már tudom. Az Elveszett Idő Szigetén landolnak, ahol a várakozásnak megfelelően egészen máshogy értelmezik az idő fogalmát (a szigeten élő tudós ezt az érdeklődőknek részletesen el is magyarázza), ahol mindenféle gazdátlan "kincset” lehet találni, ahol senkit sem kényszerítenek olyasmire, amihez nincs kedve, ahol sokan olyan jól érzik magukat, hogy eszük ágában sincs visszatérni a Földre, ám olyanok is akadnak, akik vagy amik a szigeten élők közreműködésével visszakerülnek.

Csakhogy ez a sziget sem teljesen eszményi, hiszen itt is akadnak kellemetlenségek (például a fehér mocsár a maga lápkútjaival és mérgező gázkitöréseivel, illetve a mocsáron túl élő kannibálok, akik önmagukat és egymást is képesek apránként elcsócsálni).

Aztán egy nap a szigeten élő tudós rádöbben, ha a Földön tovább folytatódik, ne adj’ isten fokozódik az a folyamat, hogy egyre több ember él szigorú időbeosztás szerint, meg fog növekedni a fekete idő, ami meglehetősen káros következménnyel járhat a szigeten élőkre. Akár meg is semmisítheti őket. Nincs más hátra, néhányuknak hatalmas áldozatot kell hoznia: vissza kell térniük a Földre…