Főkép

A regény magyarországi kiadása két műfordítónak, Dr. Pap Évának és Kertész Juditnak köszönhető, akik 1997-ben életre hívták a Polár Alapítványt, amelynek célja nem csupán a könyvkiadás, hanem képzőművészeti kiállítások, színházi és zenei estek rendezése, előadássorozatok és író-olvasó találkozók szervezése, ezáltal a finn és skandináv irodalom és kultúra népszerűsítése Magyarországon.

Iselin C. Hermann első regényének bemutatója (a tavalyi, vagyis X. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál) alkalmából személyesen is ellátogatott kis hazánkba. Az első ránézésre barátságos, kedves és szinte folyamatosan mosolygó hölgy eredetileg akrobatának tanult Franciaországban, ezután a koppenhágai színház társulatában rendezett és játszott, majd bölcsésztudományi tanulmányokba kezdett. Kicsivel később, könyvkiadó szerkesztői munkája után kezdte el írni élete első regényét, amivel egy csapásra berobbant a mai dán irodalomba.

Személyesen is megismerve a szerzőt egyáltalán nem csodálkozom, hogy mondanivalóját a manapság nem különösebben divatos levélregény formában adta közre, hiszen ez a műfaj lehetőséget nyújt ahhoz, hogy két ember – személyes találkozás nélkül – egymásnak írott levelek által mutassa be saját, illetve ismerje meg a másik fél gondolatait, érzelmeit, viszonyait.

Egészen biztos vagyok abban, hogy más műfajban a regény beolvadt volna a hasonló témájú művek közé, semmi sem emelte volna arra a szintre, ahol azt mondhatjuk róla, elementáris, szinte delejes erővel hat az olvasóra már maga az a tudat is, hogy megszegve a levéltitok szentségét bekukucskálhat két ember személyes levelezésébe, hogy egyszerre két embert ismerhet meg úgy, hogy azok nem ismerik egymást. Legalábbis személyesen nem.

Az már csak hab a tortán (bár lehet, hogy éppenséggel ez mindennek az alapja), hogy a hitelesség érdekében a szerző egyszerre két, egymástól mindenben különböző ember bőrébe bújuk. A lány fiatal, ízig-vérig modern, és a levelezés nyelve, a francia nem anyanyelve. A férfi született francia, középkorú, és nős.

Delphine és Jean Luc levelezésének csodálatos íve van, ami a teljes idegenségtől az udvarias, tapogatózó ismerkedésen és visszafogott intimitáson át az egyre bizalmasabb, majd később mindent elemésztő szenvedélyes vágyig fokozódik, majd a robbanáspont előtt, amikor már mindkét fél számára tarthatatlanná válik az állapot, egy személyes találkozó megbeszélésében éri el csúcspontját. És itt van az a töréspont, ami Iselin C. Hermann regényét igazán különlegessé teszi, ezáltal feledhetetlen élménnyel ajándékozza meg olvasóit.

A kötet itt is megvásárolható