Főkép

Már nem emlékszem pontosan ki mondta azt, hogy aki elfelejti saját múltját, az megérdemli, hogy újra átélje azt. Nos valami efféle motoszkált bennem olvasás közben. Több mint ötven évvel a második világháború után alaposan megfakultak az emlékek. Egyre kevesebben vannak, akik még emlékeznek a lövészárkok nyomorúságára, a bombázások borzalmaira. Vagyis azokra az „apróságokra”, amelyek általában nem szerepelnek a történelemkönyvek lapjain.


Az egyén emlékezete véges, de talán a közös tudat képes nemzedékeken át megőrizni őseink tapasztalatait és tetteit. Ez a könyv a legifjabb nemzedék számára mutatja be a háborút, miközben arra emlékeztet, hogy a legborzalmasabb körülmények között is létezik bátorság, barátság, büszkeség és emberi tartás.

1943. Dánia. A német megszállók elkezdik az ország zsidó lakosságának koncentrációs táborokba telepítését. A gondosan kidolgozott terv megvalósítása közben azonban szembesülniük kellett valamivel, amivel korábban nem számoltak: a dániai ellenállás elszántságával. Mindenki a maga vérmérséklete szerint vette ki a részét a németek tervének akadályozásából, illetve meghiúsításából. Annemarie családja például befogadta a kislány legjobb barátnőjét, aki ettől kezdve családtagnak számított. Másokat (majdnem a teljes zsidó lakosságot) csónakon és kis hajókon Svédországba menekítettek.

Nem könnyű téma, igaz? Amikor először megláttam a regényt, egy kicsit berzenkedtem is ellene. Kétségeim voltak, valóban el kell-e kezdeni már ilyen fiatal korban felkészíteni a gyerekeket a háború borzalmaira. Hiába néznek ugyanis véres akció- vagy horrorfilmeket, azokról mindenki tudja, hogy legnagyobb részben csak a fantázia szüleményei. A háború azonban egészen más. Lowry regénye ékes bizonyítéka annak, hogy ilyen komoly és fájdalmas témáról is lehet úgy írni, hogy egy gyermek is megértse, mi több, átérezze a szavak súlyát, mondanivalóját. Sőt, valószínűleg szerencsésnek fogja érezni magát, amiért neki most biztonságosabb élete van, mint a történet szereplőinek.

A szerző által leírt dolgok nem történtek ugyan meg, mégis érezhető, hogy valós eseményeken alapulnak, és a főbb vonalakat tekintve megfelelnek a tényeknek (szerencsére ezt részletesen fel is fedi a kötet végén). Nyugodt szívvel adhatjuk gyermekeink, vagy kisebb testvéreink kezébe, de azért készüljünk fel az esetleges kérdésekre.