Michael Cunningham: Az órák
Írta: Galgóczi Móni | 2003. 12. 01.
„Az ilyesfajta szenvedély csak akkor lángolhat fel, amikor fiatal az ember – amikor a szerelem és minden eszme az ember saját felfedezésének tűnik, és azt hiszi, hogy bármit szabadon megtehet vagy kimondhat; megbotránkoztathat, vagy tüskés lehet; visszautasíthatja a számára felkínált jövőt, és másikat követelhet magának, nagyszabásút, különlegeset, amit csakis önmaga irányít és birtokol”
Bár a fenti idézet kissé csalóka, hiszen a könyv nem tini lányokról, hanem középkorú hölgyekről szól, azért bizonyos értelemben mégis jellemző. Három főszereplője annyira érzékeny és értelmes, hogy az átlagnál jóval irodalmibban fejezik ki magukat, vagy ha úgy jobban tetszik, pontosan tudják, miféle helyzetbe kerültek, és ez mit is jelent egyéniségükre nézve. Az 1920-as években az írónő, Virginia Woolf az őrület határán ingadozik. Több mint két évtizeddel később Laura Braun saját házasságának fojtogató légköréből az olvasásba menekül. A XX. század végén Clarissa Vaughan hajdan volt érzelmei langymeleg tüzénél ábrándozik. Három nő, három korszak, három élet foszlányai, amelyek látszólag teljesen összefüggéstelenül kavarognak a könyv oldalain, ám egy katartikus pillanatban, szinte észrevétlenül mégis egyetlen történetté állnak össze.
A szereplők nem ismerik egymást, még csak nem is egy időben történnek meg velük a dolgok, mégis rengeteg közös vonás van bennük és életükben, így tehát biztosak lehetünk abban, hogy a látszólagos kuszaság Cunningham írói tehetségének köszönhetően minőségi átalakuláson megy keresztül, és végeredményként megkapjuk a művészet lényegét. Amely szerint úgy kell ábrázolni a művészt körbeölelő társadalmat, hogy egyedi témáján keresztül egyetemleges választ kapjunk az élet kérdéseire, amelyet már az idők kezdete óta keres az emberiség, mégis mindenkinek egyénileg kell megtalálnia azokat.
Különleges hangulatú kortárs szépirodalmi alkotás, amely Virgina Woolf Mrs. Dalloway (1925) című regényének ihletésére íródott, amely többek között Pulitzer-díjat és PEN/Faulkner-díjat is kapott. A regény alapján és Virginia Woolf műveinek felhasználásával David Hare írt egy forgatókönyvet, amiből Stephen Daldry filmet rendezett olyan nagyszerű színésznők főszereplésével, mint Meryl Streep (Clarissa Vaughan), Nicole Kidman (Virginia Woolf) és Julianne Moore (Laura Braun). A film a 2003-as Arany Glóbusz díjátadón drámai kategóriában elnyerte a legjobb film címet, Nicole Kidman pedig a 75. Oscar-díjkiosztón átvehette a legjobb női alakításért járó díjat. A művet egyébként kilenc Oscar-díjra jelölték.