Közepesen régi, de nagyon jó. Ez jutott eszembe az eredetileg 1956-ban megjelent könyv olvasása közben, amelyben Lew Archer, az amerikai magánszimat megtestesítője a kaliforniai filmes világban...
„Meleggel és napsütéssel fordult délelőttbe a reggel. A látóhatáron emelkedő barnás szeptemberi hegyek úgy néztek ki, mint töredezett vályogfalak, melyek felé elég lenne csak úgy kinyújtani...
„Lemászott a létrán és eltűnt a fák között – egy gyerek azon számtalan közül, akiktől az embernek kedve lenne elnézést kérni a világ miatt.” Furák ezek az amerikaiak. Nem azért,...
