Ross Macdonald: A dollár túlsó oldalán
Írta: Galgóczi Tamás | 2010. 07. 20.
„Lemászott a létrán és eltűnt a fák között – egy gyerek azon számtalan közül, akiktől az embernek kedve lenne elnézést kérni a világ miatt.”
Furák ezek az amerikaiak. Nem azért, mert kontinensnyi országban élnek, és hajlamosak megmondani a világnak a frankót, hanem mert tele vannak titkokkal. Itt van például ez a Ross Macdonald regény, amiben a főhőst (Lew Archer) leszámítva majd mindegyik szereplő rejteget valamit. Akiről menet közben nem derül ki semmi meglepő, arra egyszerűen nem jutott elég idő – szóval ártatlansága pusztán átmenteti.
Egyébként sosem fogom megérteni, hogy értelmes emberek miért létesítenek minden szeretetettől mentes kapcsolatot, miért nem szakítanak, küldik el a másikat melegebb éghajlatra, s kezdenek új, tartalmasabb életet. Ehelyett inkább boldogtalan házasságban szenvednek, s az emiatt keletkező indulatokat szerencsétlen gyerekek kénytelenek elviselni, amikor pedig már nem tűrnek tovább, akkor világgá szaladnak.
Ez alkalommal Lew Archert is egy ilyen világgá ment kamasz felkutatásával bízzák meg, aki egy elmegyógyintézetre emlékeztető bentlakásos iskolából távozott pár nap elteltével, s azóta ismeretlen helyen tartózkodik. Bár minden érintett (igazgató, szülők) azt szeretné, ha nyomozónk minél előbb sikerrel járna, a kutatáshoz szükséges információkat márt sokkal kevesebb lelkesedéssel osztják meg vele, és van, aki egyszerűen nem hajlandó érdemben válaszolni a kérdésekre. Arról már nem is beszélve, hogy szülei mennyire keveset tudnak a srác barátairól, ismerőseiről.
Szerencsére Archer mindezen nehézségek ellenére sem hagyja abba a keresést, úgy érzi, muszáj végére járnia az ügynek, s mindent megtenni azért, hogy a szökevényt még egyszer ne dugják abba a rémes iskolába. Miközben szokásához híven kérdezősködik, nem csupán az életére törnek (már megint), gyilkossággal vádolják (már megint), hanem számos titokra is fény derül (valamint a kötet címének jelentését is megtudjuk), s ezek a fejlemények érthető módon nem teszik vidámabbá a történetet.
Macdonald nyelvezete még mindig elbűvölő, a szikár párbeszédeket már-már költői leírások tarkítják:
„Félúton lefelé a lépcsőn szembe találkoztam Ralph Hillmannel. Első pillantásra mintha kipihentebbnek tűnt volna, mint tegnap este. De aztán láttam, hogy ez csak a látszat. Arcának színét az izgatottság mázolta, a szemében égő tűzet a kétségbeesés táplálta. Mintha hátrahőkölt volna, mint egy megrémísztett ló.”
A cselekmény össze-vissza kavarog Lew Archer félhomályos világában, ahol még mindig csak elvétve találkozunk jó (vagy becsületes) emberekkel. Viszont a regény, úgy ahogy van, az első oldaltól az utolsóig letehetetlen.
Érdekesség, hogy ebben a történetben hősünk magánéletéről, érzelmeiről is szó esik – ez eddig még egyetlen, általam olvasott Macdonald regényben sem fordult elő.
A Lew Archer-sorozat kötetei: Mozgó cél (The Moving Target) (1949)
Fulladásos halál (The Drowning Pool) (1950)
Ki így hal meg, ki úgy (The Way Some People Die) (1951)
A csontketrec (The Ivory Grin; vagy: Marked for Murder) (1952)
Áldozat kerestetik (Find a Victim) (1954)
A barbár part (The Barbarous Coast) (1956)
A fúriák (The Doomsters) (1958)
A Galton-ügy (The Galton Case) (1959)
A Wycherly család (The Wycherly Woman) (1961)
The Zebra-Striped Hearse (1962)
A másik férfi (The Chill) (1964)
A dollár túlsó oldalán (The Far Side of the Dollar) (1965)
Black Money (1966)
Mindenki ellenség (The Instant Enemy) (1968)
Búcsúpillantás (The Goodbye Look) (1969)
Eltűntnek nyilvánítva (The Underground Man) (1971)
Csipkerózsika (Sleeping Beauty) (1973)
A kék pöröly (The Blue Hammer) (1976)
Furák ezek az amerikaiak. Nem azért, mert kontinensnyi országban élnek, és hajlamosak megmondani a világnak a frankót, hanem mert tele vannak titkokkal. Itt van például ez a Ross Macdonald regény, amiben a főhőst (Lew Archer) leszámítva majd mindegyik szereplő rejteget valamit. Akiről menet közben nem derül ki semmi meglepő, arra egyszerűen nem jutott elég idő – szóval ártatlansága pusztán átmenteti.
Egyébként sosem fogom megérteni, hogy értelmes emberek miért létesítenek minden szeretetettől mentes kapcsolatot, miért nem szakítanak, küldik el a másikat melegebb éghajlatra, s kezdenek új, tartalmasabb életet. Ehelyett inkább boldogtalan házasságban szenvednek, s az emiatt keletkező indulatokat szerencsétlen gyerekek kénytelenek elviselni, amikor pedig már nem tűrnek tovább, akkor világgá szaladnak.
Ez alkalommal Lew Archert is egy ilyen világgá ment kamasz felkutatásával bízzák meg, aki egy elmegyógyintézetre emlékeztető bentlakásos iskolából távozott pár nap elteltével, s azóta ismeretlen helyen tartózkodik. Bár minden érintett (igazgató, szülők) azt szeretné, ha nyomozónk minél előbb sikerrel járna, a kutatáshoz szükséges információkat márt sokkal kevesebb lelkesedéssel osztják meg vele, és van, aki egyszerűen nem hajlandó érdemben válaszolni a kérdésekre. Arról már nem is beszélve, hogy szülei mennyire keveset tudnak a srác barátairól, ismerőseiről.
Szerencsére Archer mindezen nehézségek ellenére sem hagyja abba a keresést, úgy érzi, muszáj végére járnia az ügynek, s mindent megtenni azért, hogy a szökevényt még egyszer ne dugják abba a rémes iskolába. Miközben szokásához híven kérdezősködik, nem csupán az életére törnek (már megint), gyilkossággal vádolják (már megint), hanem számos titokra is fény derül (valamint a kötet címének jelentését is megtudjuk), s ezek a fejlemények érthető módon nem teszik vidámabbá a történetet.
Macdonald nyelvezete még mindig elbűvölő, a szikár párbeszédeket már-már költői leírások tarkítják:
„Félúton lefelé a lépcsőn szembe találkoztam Ralph Hillmannel. Első pillantásra mintha kipihentebbnek tűnt volna, mint tegnap este. De aztán láttam, hogy ez csak a látszat. Arcának színét az izgatottság mázolta, a szemében égő tűzet a kétségbeesés táplálta. Mintha hátrahőkölt volna, mint egy megrémísztett ló.”
A cselekmény össze-vissza kavarog Lew Archer félhomályos világában, ahol még mindig csak elvétve találkozunk jó (vagy becsületes) emberekkel. Viszont a regény, úgy ahogy van, az első oldaltól az utolsóig letehetetlen.
Érdekesség, hogy ebben a történetben hősünk magánéletéről, érzelmeiről is szó esik – ez eddig még egyetlen, általam olvasott Macdonald regényben sem fordult elő.
A Lew Archer-sorozat kötetei: Mozgó cél (The Moving Target) (1949)
Fulladásos halál (The Drowning Pool) (1950)
Ki így hal meg, ki úgy (The Way Some People Die) (1951)
A csontketrec (The Ivory Grin; vagy: Marked for Murder) (1952)
Áldozat kerestetik (Find a Victim) (1954)
A barbár part (The Barbarous Coast) (1956)
A fúriák (The Doomsters) (1958)
A Galton-ügy (The Galton Case) (1959)
A Wycherly család (The Wycherly Woman) (1961)
The Zebra-Striped Hearse (1962)
A másik férfi (The Chill) (1964)
A dollár túlsó oldalán (The Far Side of the Dollar) (1965)
Black Money (1966)
Mindenki ellenség (The Instant Enemy) (1968)
Búcsúpillantás (The Goodbye Look) (1969)
Eltűntnek nyilvánítva (The Underground Man) (1971)
Csipkerózsika (Sleeping Beauty) (1973)
A kék pöröly (The Blue Hammer) (1976)