Főkép

Úgy látszik, Tom Cruise-nak bevált a sci-fi műfaja. A Különvélemény és a Feledés után egy újabb science fiction, A holnap határa főszerepében láthatjuk, mely Szakurazaka Hirosi All You Need Is Kill című light novelje alapján készült – olyan japán irodalmi műről van egyébként szó, amely leginkább a középiskolás korosztályt célozza meg, jellemzően 200 oldal körüli a terjedelme, és legtöbbször illusztrált. Hollywoodban azonban úgy döntöttek, a japán fiatal szereplőket inkább idősebb amerikaiakra cserélik le, amely mind a tengeren túli, mind az európai nézők ízlése alapján valószínűleg nem is volt rossz döntés.

 

A történet szerint a Földet megtámadta egy idegen faj, a mimikek, és ijesztő ütemben foglalják el Európát. Bill Cage (Tom Cruise) a földönkívüliek ellen folytatott harc sajtójáért felelős, és bár őrnagyi rangot visel, harctérnek a közelében sem járt még soha. Amikor Londonba utazik egyeztetni az ottani katonai vezetéssel, Brigham tábornok (Brendan Gleeson) közli vele, hogy a másnapi ütközet első vonalából kell majd közvetítenie a csatát – miután Bill természetesen megpróbálja kihúzni magát a feladat alól, egyszer csak a másnap harcba induló katonák között találja magát közlegényként. Mivel semmilyen harci tapasztalata sincs, a speciálisan a mimikekkel vívott ütközetekhez kifejlesztett páncél sem képes megvédeni őt a biztos haláltól. Azonban ahelyett, hogy egy katonai tömegsírba kerülne, Bill újra felébred az ütközet előtti napon, s minden ugyanúgy zajlik, mint első alkalommal. Ezután újra és újra meghal – hogy aztán ismét feltámadjon. Ahhoz, hogy megtudja, miért történik vele mindez, az öntörvényű Ritától (Emily Blunt), a verduni csata hősétől kap segítséget és válaszokat, ám ezek nemcsak a saját, de az egész emberiség sorsára is kihatnak…

 

Hollywood nem kockáztat, ha akciófilmről van szó. A recept már régóta ismeretes: végy egy szupersztár férfi főszereplőt, egy ismertebb színésznőt, pakolj minél több látványos harcjelentet a filmbe, és pont annyi mondanivalót adagolj, hogy az ne ülje meg túlzottan a néző gyomrát. A holnap határa sem vállal ennél többet, azt viszont maximálisan teljesíti: kétórányi tömény adrenalint és szórakoztatást kapunk, szerencsére kellemes humorral megfűszerezve. Tom Cruise karaktere a mindent csak megúszni akaró pojácából – miután elfogadja a sorsát – hamarosan kemény katonává válik, aki képes harcolni az emberiségért és természetesen a szívének kedves hölgyért is.

 

Az Emily Blunt által alakított Rita tipikus női főszereplő, akinek az elsődleges dolga, hogy támogassa főhősünket, s persze hogy jól mutasson a vásznon. Kellemes meglepetésként ért, hogy emellett azonban igazi katona is, aki a történet elején sokkal tökösebb a Cruise alakította Cage-nél, jóval keményebb és öntörvényűbb, mint azt megszokhattuk Hollywood átlagos női főszereplőitől – én mindenesetre csak üdvözölni tudom az ilyen megoldásokat, szerintem sokkal több kellene belőlük. Ettől függetlenül a színészek biztosan hozták azt, ami elvárható volt tőlük: Tom Cruise számára nem ismeretlen sem a katona, sem a semmit sem értő főszereplő figurája, Emily Blunt nagyon ügyesen tudja kinyomni magát a két kezével, és szépen izzad, Brendan Gleeson kellően ellenszenves, a többiek pedig leginkább feledhetőek.

 

A film által a középpontba állított időhurkot már nem egy, nem két filmben láthattuk, így ez sem jelentett nagy újítást, de legalább a készítők igyekeztek az ebben rejlő lehetőségeket kihasználni. Bár a vége felé én már túlzásnak éreztem a halálok és „újraindulások” mennyiségét, mintha a forgatókönyvíróknak nem lett volna jobb ötlete, mivel lehetne még a játékidőt kitölteni – szerintem mondjuk érdekes lett volna többet megtudni a mimikekről, hogy miért kapták pont ezt a nevet, honnan jöttek, mi az ő történetük.

Az akciójelentek viszont döbbenetesen látványosra sikeredtek, noha egy idő után nekem ezekből is túl sok lett – tisztában voltam persze vele, hogy egy olyan filmre ülök be, amelyben inkább az akció, mint a sci-fi fog dominálni, de azért valahol reménykedtem benne, hogy a lövöldözésen kívül valami mást is kapok majd.

 

Valahol nekem még mindig fáj, hogy Hollywood nem mer újat mutatni a nézőknek: A holnap határa viszont az eredetiség hiánya mellett is tisztességes iparosmunka, amelyet az akciófilmek rajongói zabálni fognak, mint a popcornt. Nekik és azoknak, akik szeretnék látni, amint Tom Cruise több tucatszor hal meg különféle módokon, csak ajánlani tudom a film megtekintését. Én meg tovább reménykedem, hogy egyszer majd a szórakoztatáson kívül valami többet is kaphatok majd egy amerikai mainstream filmtől…