Főkép

A Riverbend amolyan szabadidős muzsikálásként indult a Screenből, Damn Naturalból, Rise and Fallból ismert Dudás Tamás és régi spanja, Sztaroszta Adamo részéről. A két fazon kiment a Sajó partjára, és azt játszották akusztikus gitáron, ami éppen eszükbe jutott. Idővel teljes zenekarrá nőtt a duó. A Second Episode már a második EP-jük. Az elsőhöz hasonlóan 5 dalt tartalmaz (16 és fél percben), és külön érdekessége, hogy a próbatermükben élőben felvették, ahogy eljátsszák a dalokat, s így is került fel a YouTube-ra.

 

A folyóparti duettekhez képest az is változott, hogy immáron két hölgy énekel itt: Bányai Kriszta és Bányai Szabó Enikő, anya és lánya. Amúgy két, torzítatlan gitárra, basszusra (Szabó Péter a Remorse-ból s még számos zenekarból) és dobra (Földes „Gaben” Gábor) épülnek a dalok, illetve a záró No Gravityben van némi Hammond aláfestés is, a dobosként is kiváló Gaben részéről. De alapvetően letisztult, szinte minimalista a zenei alap. Igaz, ezeknek az embereknek a keze alatt a legegyszerűbb akkordok is elképesztő ízzel szólnak, és főleg Adamo részéről sok apró finomság díszíti a dalokat. Ám önmagában a zene csomó minden lehetne, Beatlestől a Red Hot Chili Peppers unplugged-jellegű dalaiig. De úgy is mondhatnám, hogy a ’60-as évektől napjainkig rengeteg zenekar, előadó repertoárjának díszei lehetnének ezek a számok.

 

Ám a két hölgy hangja nagyon is meghatározza az összképet. Hogy mindketten jól énekelnek, az a legkevesebb. Egyrészt szépen, lágyan vokáloznak együtt, sokszor szinte countryba hajló módon. Másrészt viszont mindkettejük hangjában van valami olyan keresetlen tisztaság, már-már nyers erő, anélkül, hogy egy-egy pillanatnál tovább rekesztésbe csapna át az ének, hogy arról nekem még a rocknál, bluesnál is régebbi dolgok jutnak eszembe – szinte népdalos, folkos. Valódi, igazi, lélegző lesz általuk minden dal.

 

Van itt némileg derűsebb, tempósabb szerzemény, mint a nyitó „Still Sailing”, aminek a kis egyszerű refrénjében annyi jó van, hogy az a legnehezebb időszakokban is segít. De van olyan dal is, ami viszont arról szól, amikor már nem lehet segíteni – a „Lost Like A Ghost” Dudás régi társáról, a Screen hajdani énekeséről, Jim Morrison (The Doors) és Ian Astbury (The Cult) magyar megfelelőjéről, Helmeczi Zoltánról, Hernyóról szól, akinek nagyon nem jött össze az élet, és nyomorban távozott a világból. Mondjuk ez a nóta nem is annyira szomorú, ellenben a próbatermi videón is fekete-fehérben látható „Among Strangers”-szel, mely nagyon is melankólikus.

 

Dudás maga több, mint három és fél évtizede írja az elképesztő dalokat, melyeket itt (is) olyan tagok tesznek még gazdagabbá, akik szintén remekül muzsikálnak. Lehet, hogy Borsodból nehéz kitörni, legalábbis én vagy századszorra is leírhatnám, hogy Dudás és társai megint nemzetközi színvonalú, kortalan dalokat írtak, aztán mégsem történt semmi velük. Mármint, ilyen siker meg ismertség, pénz, karrier, csillogás vonalon. Ugyanakkor az nem lehet rosszul megélt élet, ha ilyen dalok íródnak, ha ilyen dalokat játszanak.

 

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Still Sailing

2. Sunshine Sunshine

3. Among Strangers

4. Lost Like a Ghost

5. No Gravity