Főkép

A Rise and Fall Dudás Tamás énekes-gitáros egyik zenekara. Őt a ’90-es évek elején a Screenben ismertük meg, és vagyunk egy páran (de sajnos nem sokkal többen), akik szerint egyetlen lemezük (Begin the Season!) világszínvonalú volt. Azóta Tamás bátyó számos formációt üzemeltetett, de a lényeg mindig ugyanaz volt: olyan hangulatos rockzene (hol rockosabb, hol akusztikusgitárosabb hangszerelésben), amilyet valahogy nem Sajószentpéter és környékéről várna a világ. Nyilván ezért nem is vette őt soha észre az említett világ, viszont Dudásban olyan tűz ég, hogy sosem állt le a dalírással. Volt Damn Natural, Urban Angel, Riverbend, miegymás; a Rise and Fall-lal pedig ez a második anyaguk. Itt két Feri alkotja a ritmusszekciót (Cservenka Ferenc basszusgitáros és Nagy Ferenc dobos), Földes Gábor pedig szólógitározik.

 

A 9 dal ugyanabból táplálkozik, mint a korábbi Dudás anyagok: főleg Rolling Stones, AC/DC, Guns N’ Roses, The Cult. Van, ahol picit erősebb a blues hatás, van téma, ami akár a Black Crowes is lehetne, vagy pl. a No Return-ben van egy ZZ Top-ot idéző sikálás is. Az anyag talán nem dörren úgy meg, mint az említettek megaprodukciói (nyilván), viszont így is olyan döbbenetesen feelinges, olyan erőteljes, hogy bő három évtizeddel a Screen felbukkanása óta is hitetlenkedem, hogy ilyen van.

 

Mondom ezt úgy, hogy én is tisztában vagyok vele, hogy Dudás nem egy nagy énekes. Amit danolászni tud, jobban elmenne punknak, mint ebbe a vonalba. És mégis működik. Lehet, hogy csak mert megszoktam, de az is lehet, hogy azért, mert amire képes, azt olyan ügyesen és jól használja. De hát anno a Screen énekese, Hernyó (Helmeczi Zoltán) olyat tudott, amilyet csak Ian Astbury meg Jim Morrison, mégsem jutottak semmire…

Hernyó amúgy itt is felbukkan. Egyrészt, mert néhány éve meghalt, és róla is írt egy dalt Tamás (a nyitó Playing with the Fire-t), másrészt meg mert a záró New Mexico még eredetileg vele íródott, hallható is egy kicsit a hangja benne. Mégsem emiatt nevezném azt a kedvencemnek az anyagról, hanem mert úgy tud rakenroll lenni ez is, hogy közben benne van a gyász (egy még korábban elhunyt barátjukról szól), és baromira megindító.

De a többiben is van tartalom, miközben végül is mindegyik szerzemény tök egyszerű, laza kis rock nóta, még a Same Stars is, pedig az valahogy elmélázósabb a többinél.

 

Pár dalban van vokál, és van pár dal, ami korábbi Dudás szerzeményekből merít, illetve azok átirata, de hát ez annyira kortalan, örökzöld rock & roll zene, hogy ez sem számít. Ami inkább számít, az az, hogy mindegyikben van valami apróság, valami extra, ami miatt mégsem annyira sima rakenroll egyik sem. Lehet ez valami kis díszítés, vagy épp egy-két olyan sor, hogy az ember néz, hogy mit írt már megint ez a Dudás. Mert ez az életművész fazon csomó mindent meg- és túlélt, és a legelkoptatottabb rock klisét is úgy tudja előadni, hogy annak van alja.

 

 

 

A lemezen elhangzó dalok listája:

1. Playing with the Fire

2. Crying in the Rain

3. I will wait till Dawn

4. No Return

5. Lovers and Killers

6. Overdose

7. Rock and Roll Asshole

8. Stars

9. New Mexico