Főkép

Koszorús költőnk, Varró Dániel végre megírta a Nem, nem, hanem című verses találós kérdés-gyűjteménye folytatását. A gyengébb idegzetűek most forduljanak el: 13, igen, tizenhárom éve jelent meg a nem-könyv. Mondjuk, van, aminek az ellenkezőjére vagy folytatására ennél is többet kellett várnunk, de nem csigázom tovább a régi Varró-fanokat: bizony, megérte várni rá!

 

A versikék itt is a gyermekek általános műveltségét erősítik, különös tekintettel az alábbi kategóriákra: állatok, mindennapos lét. De például az ünnepek és az esti mesék kapcsán is kerül poéma. S ha bárki azt remélte titkon, hogy Varró már kinőtte a kínrímeket, az keservesen csalódni fog – míg mindenki más remekül szórakozni. Utóbbi, kritikai érzékkel bizonyára nem igazán túlterhelt kategóriába tartozom magam is, és a kisebbik fiam is, akivel vígan kacagtuk végig a kötetet a cikk megírása előtt már negyedszer. A gyakorlat azt mutatja, hogy úgy száznál azért én már kezdek megfáradni, de továbbra is azt gondolom, hogy az a természetesség, ötletesség (mondjuk ki: kreativitás), ökörködésre való, megfékezhetetlen hajlam, ami Dánielt deresedő halántékkal is jellemzi, okkal és jogosan teszi őt és verseit tömegek kedvencévé. Úgy bánik a magyar nyelvvel, ahogy zsonglőr a labdákkal, bűvész a cilinderrel és a nyúllal. S nem mellesleg úgy képes mai témákat bevinni verseibe, hogy nem érzem erőltetettnek. Ez is fontos, nem csak az, hogy néha szembenézzünk azzal, hogy a máig ismételt gyerekversek, mondókák közül nagyon sok olyasmiről szól, amivel a célközönség már nem is találkozik a mindennapi életben.

 

Mindehhez pompásan illenek Agócs Írisz jellegzetes stílusú, vidám illusztrációi, és még a könyv érdes, ezért aztán strapabíróbb kemény fedeles borítójáért is jár a jó pont a kiadónak.