Főkép

Tina Oziewicz író és Aleksandra Zając illusztrátor könyvének alcíme: Az érzések láthatatlan élete. S lám, mégis láthatóvá teszik ők ketten, hogy milyen az öröm, a félelem, a kíváncsiság, a harag és így tovább.

 

Ez a kötet elvileg a legfiatalabb korosztálynak készült, azoknak, akik még csak ismerkednek az érzelmekkel. Így Tina Oziewicz jószerével csupán egy-egy mondatban mutatja be az adott érzelmet – míg a kapcsolódó kép esetleg kétoldalas, de akkor sem túl bonyolult. Mondhatja bárki, aki nem figyel oda, hogy hát ez aztán elég szimpla. Csakhogy felnőtt fejjel nézve olyan, mintha valami mérhetetlenül emberi, együttérző zen művet lapoznék, de akár a japán haikukhoz is hasonlíthatom. Esszenciális, lényegi egymondatok ezek. A képek pedig, noha nekem elsőre kissé groteszknek tűntek, valójában kedvesek, játékosak és kifejezőek. Ilyen kis bumfordi, gyakran bundás lények személyesítik meg az egyes érzelmeket, meg ami keveset még köréjük rajzolt Aleksandra Zając, kiteljesítve a szöveget. Felnőttként ez a könyv szinte megrázó erővel hat rám, ha ugyan nem katartikusan.

 

De azt láttam a kisebbik fiamon, akivel olvastuk, hogy tetszik neki, és hogy átmegy az üzenet. Mosolygott, ahol vicces volt, és odabújt, ahol meg olyan, hogy oda kell. Már csak ezért is hálás lennék ennek a könyvnek.

 

Melyet amúgy, noha előbb jött ki, utóbb olvastam. Ugyanis hozzám előbb került az akár folytatásaként is felfogható A ​türelem lekvárt főz, melynek viszont Az érzések kedvenc szokásai az alcíme, és több benne a szöveg, némileg idősebb korosztálynak szól. De épp azért olvastam el emezt is, mert amaz annyira nagyon tetszett. Duplán le vagyok nyűgözve.