Főkép

A Pagony Kiadó, a Wacław Felczak Alapítvány hathatós segítségével, az utóbbi években egész könyvespolcot kitevő lengyel gyerekkönyvet jelentetett meg. És bár azt hittem, eléggé figyelek, most kiderült, hogy nem, merthogy Tina Oziewicztől már kiadtak egy könyvet Az öröm trambulinon ugrál címmel, mely szintén az érzelmekről szól. Muszáj lesz azt is beszereznem, mert bizony A türelem lekvárt főz már a nagyon sokadik olyan lengyel gyerekkönyv, amelyet nagyon szeretünk – a kisebbik fiam is, meg én is.

 

Ennek a kötetnek az az alcíme, hogy „Az érzések kedvenc szokásai”, ami némileg magyarázatot ad a kissé furcsa címre, de így sem voltam felkészülve az élményre, amit ez a szép kis könyv adott. Értem én, hogy Oziewicz műve remekül használható, ha el szeretnénk magyarázni az óvodás-kisiskolás korú gyerekeknek, hogy mik az érzelmek és hogy működnek, de attól még amit itt látok, az varázslatos és kissé elvont. Sőt, az illusztrációk első pillantásra nem is tetszettek, merthogy kissé groteszknek hatottak, és a groteszket, pláne gyerekkönyvben meg -filmben nem annyira kedvelem. De hamar ráébredtem, hogy Aleksandra Zając sajátos stílusú képei nagyon is szeretetreméltó, kedves lényeket ábrázolnak – művészien talán, de mindenképp valami gyermeki varázslatossággal, rácsodálkozással és beleérzéssel. Kicsit mintha Tove Jansson mumin történeteinek sajátos figuráit látnám, csak kidolgozottabb, részletesebb, „texturáltabb” verzióban. Akárhogy is, ahogy a meseszerű, egyszersmind elképesztően okos (és akár költőinek is nevezhető) szöveg, úgy a rajzok is tökéletesen ábrázolják a felsorolt, sokszor nagyon is bonyolult érzelmek lényegét. De úgy, hogy közben a mesén, az „elvarázsolódáson” van a hangsúly.

 

Azt persze eddig is tudtuk a magyar mondásból, hogy a türelem rózsát terem, na de hogy lekvárt főz?! Pedig úgy is van, ahogy az is magától értetődő, most már, hogy ez a két bűvös lengyel alkotó megmutatta, hogy a kíváncsiság és a szorongás barátok, vagy hogy a bátorság bátyja a bizalom. Annyira jó élmény olvasni még a rosszindulatról szóló, komorabb oldalakat is, annyira kedves, ahogy a különféle érzelmeket összekötik a két hölgy a többivel (és olyan remek Körner Gábor fordítása), hogy nemcsak, hogy mosolyogva olvastam a könyvet, de egyik-másik képébe boldogan be is költöznék.