Főkép

Kovács Gáborján a Bran nevű, 1993-ban indult zenekar vezetője, énekese-multiinstrumentalistája, és Császár Róbert gitáros is jó ideje tagja a Brannek (ahogy a lemez két további muzsikusának is van köze hozzá). Hogy a Madárerdő miért nem Bran név alatt jelent meg, arra csak tippelni tudok, méghozzá azt, hogy itt jóval kevésbé az ír és breton (s egyéb kelta származék) népek népzenéjéből merítenek, ahogy teszi a Bran. Van azért az is, nem is kevés, de a magyar népzene, meglehet, a históriás énekek hatása, bizonyára némi komolyzene és ki tudja, még mi minden is keveredik ezen az elképesztő albumon.

 

Melyet azonban, amellett, hogy zeneisége, zenei gazdagsága is párját ritkítja, az egészen egyedi koncepció jellemez leginkább. Erről a CD borítót idézem: „A 17. században Erdélyben, egy magát Hexerich von Kelchblattnak (Varázsló a Szirmok vidékéről) nevező ember titokzatos városképekkel rajzolt tele egy kódexet. A képeken látható házak egy bonyolult titkosírás jeleivel meséket rejtenek. A házak fölött madarakat látunk. A madárrajzok egyben kottajelek is. Egyelőre megismerhetetlenül sok dallam bújik meg ezekben az ábrákban. A szövegek több nyelvből összegyúrt versek, melyek néha különös „madárnyelven” szólalnak meg. Alkotójuk azt gondolta, hogy valamikor a jövőben lesz majd egy jobb kor, amikor az emberek egy közös nyelv segítségével újra megértik egymást. Ez a nyelv a zene hangján fog szólni. A lemez anyaga az ószirmi kódex madarakat ábrázoló képeibe rejtett kották alapján készült.”

 

A Bran albumain és koncertjein már jó ideje hallani ószirmi dalokat, meséket, ám a Madárerdő teljes egészében erre épül. Nem tudom, valóban létezik-e az említett kódex, de hogy Gáborján valami egyszerre zseniális, játékos és bravúros módon szövi az egyszerre halandzsának és mégis ismerősnek ható szavakat és dallamokat, az biztos. A Bran kapcsán leírható, hogy olyan dalokat gyűjtöttek össze, akár istenhátamögötti falvakban a Zöld szigeten illetve Skóciában és Bretagne-ban, amelyeket már ott is csak néhány régi öreg ismer és ért. Ám az ószirmi dalokban annyi minden történik, annyira sokrétűek, miközben egyszerű népdalokként is hatnak, hogy az valami mágikus és teljesen egyedi. Mennyi dallam, sor van itt, amelyet mintha rigó énekelne (ez is az első dal címe a CD-n), vagy épp más madarak hangján szólna; mennyiszer fülel a hallgató, hogy mit is énekel ez az ember?, mintha értené, de mégsem, ugyanakkor megérzi, érzi, hogy hát, ez tényleg maga a zsizsegő, vibráló, valódi Élet. És miközben vannak vidám pillanatok, az album egésze mégis szomorú, hiszen letűnő, eltűnő világot idéz meg, nem is abban az értelemben, hogy hol van már a 17. század, de hogy ugyan figyel-e még az ember a természetre, része-e még neki.

 

De mégis, minden komorság, gyász mellett (halld: A Nap hajtói, Hegyek csontján – ami amúgy még Otfried Preussler Krabat című regényének világát is felidézi bennem, szabadra eresztett asszociáció mentén) annyi játékosság, annyi derű is van itt! Az Ádázázig-ban az a héjhózás, vagy A Rigmadár balladájában a tüzes roma népzenébe csapó ütőhangszeres rész, ez is mind csoda és varázslat. Sőt, az Ő Mioabé szinte mágikus rituálénak hat. És amennyi gazdagság, annyi tisztaság is van a dalokban.

 

A CD-t még év elején vettem egy Bran koncerten, azóta számtalanszor meghallgattam, és ahogy a Bran lemezeivel, ezzel sem tudok betelni. Lecsöndesítő, elbűvölő, varázslatos a Madárerdő, jó elveszni benne.

 

A lemezen elhangzó dalok:

1. A rigó énekel
2. Ág hegye
3. Álmoldhossz elillő
4. A Nap hajtói
5. Ádázázig
6. Búval bélelt
7. Hegyek csontján
8. Madárraj
9. Tavaszi eső
10. Ő Mioabé
11. Ligeterdő
12. A Rigmadár balladája
13. Csoda történt

 

 

A lemezen szereplő zenészek:

Kovács Gáborján - ének, koncertina, ír kézidob
Császár Róbert - gitár
Kuti Judit - furulyák, fuvola, ének
Kiss Sándor - ír kézidob (bodhrán)