FőképA Bran együttes 1993-ban indult, az elsők között voltak, akik Magyarországon ír népzenét játszottak, amikor még az nem is volt divat – és ők soha nem is azt a népszerű, harsány, kocsmás verzióját tolták. Ami nem jelenti azt, hogy sosem játszottak ír kocsmadalokat vagy olyat, amire Michael Flatley szteppel, de ez csupán piciny eleme a Bran muzsikájának, mely mára nem csak ír, de breton, skót középkori zenéket illetve népdalokat, népi tánczenéket is rejt, s még oly sok minden mást.
 
Volt egy jó korszaka a Brannek, amikor táncházaikat sokan látogatták, de mára mintha az az egész táncház mozgalom lecsengett volna, akárcsak az ír/kelta zenék iránti lelkesedés. De számos más oka is van annak, hogy a Bran új albumára tíz évet kellett várni. Bármi is az azonban, megérte. Az Int Én Bec olyan jól esik most, akár egy hosszas, kimerítő, viharos hajóút után hazatérni a meleg, barátságos otthonba.
 
Kovács Gáborján, a zenekar vezetője, énekes és fuvolás, ritka különös egy figura. Alighanem minden talpalatnyi ír földet bejárt már, nem szólva más helyekről, egyre gyűjtve a dalokat, meséket. Kétséges, hogy van magyar ember, ki nála jobban ismeri a Smaragd szigetet, annak történelmét, mítoszait, kultúráját, ősi nyelvét – de ír sem lehet sok ilyen. És a Bran mégsem tisztán ír meg egyéb keltaszármazék népek zenéjét játssza. Ám ez mellékes ahhoz a hatáshoz képest, amit zenéjük kivált. Annyira természet közeli, tiszta, szép és varázslatos ez a muzsika, amilyen csak egy elfeledett tündérerdő lehet. A mai rohanó életmódhoz szokott aggyal fel sem lehet fogni, meg kell hozzá állni, figyelni, csöndben, el ne illanjon, s idővel kibomlik: egyetlen pillanatában is több van, mint sok lélektelenül átgürizett napban.
 
Ahogy a címe is jelzi, ezen az albumon nagy szerep jut a madaraknak. A kissé meghökkentő, digipack borítóba csomagolt CD-n ószirmi mesék is megelevenednek (ahogy az 1999-es Tír na nÓg és 2001-es Agancserdő lemezeken is, csak itt még több). Állítólag a 17. században élt az erdélyi szász származású Hexerich von Kelchblatt, aki megírta az ószirmi kódexet, lejegyezve ezeket a fura meséket és zenéket, melyek szövege ír, tündér- és virágnyelvekre hasonlít. Meglehet, mindez „csupán” Gáborján fantáziájának (és kiterjedt műveltségének) szüleménye, ám ez mit sem változtat azon, hogy a Bran egészen kivételes élményt ad.
 
Amilyen szép és békésnek tetsző, annyira erőteljes és felkavaró is ez a zene. Hagyományos akusztikus hangszereken, minden fölös cicoma nélkül szólal meg, s játékos, mint egy patak, mint a madárdal, de ugyanilyen ősi és varázsos is. Igéző, elbűvölő muzsika, mely jobb kedvre derít, gyógyít, ugyanakkor emlékeztet is sok-sok mindenre, ami elveszett, vagy legalábbis a mindennapi életben nem találni nyomát. Vagy talán mégis. Talán csak keresni kell, úgy, ahogy mondjuk madarat fényképez az ember a rengetegben. Lehet, egész nap ott kell szűkölködnie egy bokor alján, moccanatlan, egyetlen jó képért, de aztán ha hazamegy, megy vele az erdőben töltött minden perc.

A zenekar tagjai:
Kovács Gáborján – fuvola, furulyák, ének, koncertina
Császár Róbert – gitár
Kuti Judit – furulyák, fuvola
Kis Sándor – bodhrán, ütősök

Közreműködik:
Szolár Péter – furulyák

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Int Én Bec | Little Bird | Kismadár
2. Tánic Sam | Summer’s Come | Ránk talált a nyár
3. ‘S é Mo Nighean A Ni Ceol | Sea-bird to her Chicks | Vízimadár fiókáihoz
4. Nach Aoibhinn Do Na hÉiníní | It Is Well for Small Birds | Jó dolgukban a madarak
5. Cu-cúc | Cuckoo | Kakukk
6. A Luin | Blackbird | Feketerigó
7. Do Rind Guip | From the Beak | Csőrön át a betűk
8. Guth Ind Luin | The Blackbird’s Song | A Rigmadár éneke
9. Suantraí | The Last Lullaby | Utolsó altató
10. Golden Keyboard, Swallow’s Tail
11. Ho Fiream Forum Foirm | Birds At The Fairy Fulling | Tündérek madár ruhában
12. Maiten Bán | Dawn | Pirkadat
 
Diszkográfia:
Immram - Idir (1997)
Port - Kikötő (1997)
Tír na nÓg (1999)
„A csontnak partjain” - Dylan Thomas versei (1999)
Agancserő (2001)
Int én brec | Bird`s Day | Rigmadár (2011)