Főkép

Mocskos realizmust kap Charlie Hustontól az olvasó – és itt meg kell álljak egy pillanatra, mert nem tudom, mennyit áruljak el a sztoriról, hogy ne vegyem el a felfedezés élményét, de valamennyire alátámasszam a véleményemet. Nem egyszerű feladat, főként azért, mert engem nem szórakoztatott, hanem gyakran idegesített a könyv – főként a főszereplő.

 

A regény főhőse Henry „Hank” Thompson: volt baseball-tehetség, akinek a karrierjét egy végzetes mozdulat: egy térdsérülés tönkretette. Most New Yorkban alkoholista, részmunkaidős bartender – a múlt traumái, az elfojtott célok és az elszalasztott lehetőségek árnyéka kíséri. Ha nyersen akarok fogalmazni, akkor ő egy önsajnálatban dagonyázó figura, aki nem tud továbblépni, és igazából jól elvan a jelenlegi állapotában.

 

Aztán az egyik szomszéd szívességet kér tőle, és mire emberünk magához térne, túl sokan próbálják megszorítani a torkát és kiverni belőle némi információt. Nem tudom eredetileg humorosnak vagy csupán a „rossz” irányba tartó társadalmunk posztábrázolásának szánta a szerző regényét. Egy biztos, a stílus nyers és kemény — nincs finomkodás: a bántalmazások, a kínzások durván, részletesen vannak ábrázolva. Ezzel párhuzamosan az elbeszélői hang könnyed, fanyar, cinikus, szókimondó — nincs szépítés: csak túlélés, hétköznapok mocskában egy ember harca a farkasokkal.

 

Ehhez társul még a pörgős tempó, nem sok időnk van elmélkedni az események felett, ráadásul a sebességet nem lassítja a karakterek lelki élete, a legtöbbjükről csak annyit tudunk meg, hogy rosszéletűek – és ezzel be is kell érjük.

 

Azt mondtam korábban, hogy a főszereplő idegesített. Ez valóban így van, valószínűleg annak köszönhetően, hogy nincs benne semmi pozitív, semleges sem igazán, sokkal inkább egy jellemhibás, önpusztító figura, aki egyszerűen sodródik. Sehonnan sehová. A nagy Lebowski Tökije hasonlítható hozzá, leszámítva, hogy az fényévekkel pozitívabb szereplő.

 

Mindenkinek azt javaslom, hogy előzetes elvárások nélkül vegye kézbe a regényt, és garantáltan olyan élményben lesz része, ami mellett nem fog szó nélkül elmenni, biztosan lesz véleménye róla. Azoknak biztosan tetszeni fog, akik nem a romantikus krimiket, hanem a durva, vérben tocsogó, remény nélküli underground noir-t szeretik. Ahol a pozitív, ne adj isten hősi karaktert keresni teljesen felesleges.

 

Vitathatatlan, a Rajtakapva rendelkezik egy bizonyos hangulattal. Ez a könyv rád ragad, mint egy rossz érzés a ködös belvárosi mellékutcában, és emlékeztet arra: az élet lehet mocskos, az emberek mocskosak, és néha az a világ, amiben élsz, nem ad sem hőst, sem megváltást. Viszont ha Hank vezetésével be mersz menni a sötétbe, akkor kiérkezhetsz – lelkileg kicsit másként.

 

Utóirat: A kötet a kiadó Filmklub sorozatában jelent meg, ami érhető, hiszen idén augusztusban került a mozikba Darren Aronofsky filmje, ami a regény alapján készült.