David Michie: A titkos mantra

David Michie A Dalai Láma macskája című sorozat szerzője, de volt neki egy thrillere is (A lhászai mágus), s ennek érkezett meg végre a folytatása. Mely istenigazából külön is olvasható, pláne mivel a regény elején egy rövid összefoglalót is találunk az első részről – viszont aki az elsőt olvasta, az talán emlékszik, hogy az úgy ért véget, hogy nagyon is várta volna az olvasó, hogy kiderüljön, mi lesz azután.

A regény főszereplő-mesélője egy Matt Lester nevű kvantumfizikus, aki az első rész óta alaposan elmélyült a tibeti buddhizmusban. Éveket töltött tanulással, meditálással, mert, mint egy ponton számára is elkezd derengeni, nagy feladat vár rá. Tette mindezt jobbára a Himalájában, a Tigrisfészek nevű kolostorban, amelyet még a helyieknek is nagyon nehéz megközelíteni. Ám mikor végre eljön az ideje, hogy megtegye, amire annyit készült, valaki betör a kolostorba, és ellop egy rendkívül értékes kegytárgyat, és ennek érdekében attól sem retten vissza, hogy öljön… Így kezdődik Matt fél világon keresztül tartó utazása, mely thrillerbe illő izgalmakat hoz.

A regény másik fontos szereplője egy Alice Weisenstein nevű kutatónő, aki épp Dublinban dolgozik, s már jó ideje ismerik egymást Mattel. Alice pont kutatása végére ért, mely egyúttal az egész emberiség számára fontos eredménnyel kecsegtet, már ha bejön, amire a tudós számít. Ám nála is gondok adódnak, s ezek csak tovább bonyolódnak, mikor Matt hozzá fordul, az ő segítségét kéri…

A cselekmény éppúgy hoz kiszámítható, mint döbbenetes fordulatokat, és a könyv abszolút megállja a helyét a szórakoztató irodalomban. De a témája, és ami ismeretanyagot annak kapcsán Michie beletesz, emeli ki a nagy átlagból. Ahogy a címből illetve a szerző eddigi könyveiből sejthető, jó sokat olvashatunk itt a tibeti buddhizmusról, de a nyugati tudomány, illetve a keleti és nyugati kultúra és történelem kapcsán is műveltebbek leszünk, mire a regény végére érünk. Nem mondom, hogy nem jön át az oktató szándék, mégsem érzem úgy, hogy Michie túlerőltetné, rosszul adagolná a tudásanyagot. Kellően gördülékenyen és érdekesen fogalmaz – ezért szeretjük sokan a macsekos sorozatát is.

Amiről szól, az pedig… nos, persze Michie azt írja, hogy „A titkos mantra kitalált regény. Ha a szereplők, történetek és a könyvben megjelenő témák hitelesnek tűnnek, annak az az oka, hogy a valóság elemeit szőttem bele ebbe a mesébe, amelyben a tapasztalat és a képzelet ugyanolyan fontos szerepet kapott.” Majd hozzáteszi, hogy „Érdemes tudni, hogy a Gyógyító Buddha gyakorlat nem kitaláció.” Akárhogy legyen is, van valami lelkesítő, felvillanyozó, sőt, ha úgy tetszik gyógyító hatású ebben a regényben. Szívesen olvastam volna még arról, hogy tudományos módszerekkel valójában mit sikerült eddig bebizonyítani a különféle meditációs módszerek, a mantrák vagy akár az imák hatásáról, de ezekről amúgy sok helyen lehet olvasni-hallani. A magam részéről úgy vagyok ezzel, hogy ha semmi mást nem használnak ezek (vagy akár a regény olvasása), mint hogy az ember ezek alkalmazása ill. olvasása közben sem csinál bármi egyéb baromságot, már akkor is megéri rájuk szánni az időt. Minden ezen túlmutató jó hatás csak bónusz.