Főkép

Lipták Gábor (1912-1985) nevét a legtöbben alighanem az Aranyhíd című gyűjteményes kötete miatt ismerik, melyben a Balatonhoz kapcsolódó regéket, mondákat, történeteket gyűjtötte össze. Ám számos más magyar tájegység kapcsán állított össze hasonló gyűjteményt, és kiadási sorrendben a Délibáb volt a harmadik. Eredetileg 1966-ban jelent meg, azóta sem, s nagyon örülök, hogy a Lazi Könyvkiadó, úgy fest, apránként újra kiadogatja ezeket.

 

Örülök, mert akárcsak az Aranyhíd (és annak folytatása, az Ezüsthíd), a Délibáb sem veszített semmit olvasmányosságából az eltelt évtizedek alatt. Bevallottan nevelő-oktató szándékkal írta Lipták Gábor ezeket a könyveket, és nem törekedett teljességre, ahogy szigorú tudományos-kutató elveket-célokat sem alkalmazott. Szórakoztatva akart nevelni, mesélni a különféle magyar tájak gazdag történelméről, legendáiról. Tette mindezt jellemzően saját szájíze szerint mesélve, át talán nem írva az egyes történeteket, de mindenképp a maga stílusában. És ez is jó, mert olyan gazdag szókincs, kifinomult, de nem túlfinomított stílus jellemzi, ami önmagában is élménnyé teszi a könyveit.

 

Nem túl meglepő módon az Alföld kapcsán sűrűn kerül elő a török hódoltság kora, több történet szól hajdúkról és betyárokról, és a gonosz elnyomót (legyen bár külhoni vagy magyar) megleckéztető szegénylegény is gyakran feltűnik a történetekben. Jut hely a romantikának is, bár a happy endre nincs garancia, és hátborzongató írás is akad. Ahogy ma, a régmúlt időkben is olyan hely volt az Alföld, amelynek megvan a szép, költői arca, de a kegyetlen, kopár, embertpróbáló is. Érdekes azonban, hogy a balatoni regékkel szemben itt jóval kevesebb az olyan mese, amely egy-egy adott hely (legyen az falu, város, vagy természeti képződmény, akár egy érdekes alakú szikla) keletkezését meséli el. Persze, adott történetnek megvan a maga adott helyszíne, de ez nem annyira hangsúlyos, mint a Balaton esetében.

 

Az is jó Lipták Gábor gyűjteményeiben, hogy az egyes írások novella hosszúságúak, lehet belőlük szemezgetni, lehet velük apránként is haladni. Ha pedig valamelyik korszak, hely, szereplő, népcsoport felkelti az érdeklődésünket, még bőven lehet hol kutatni további történetekért, ismeretekért.