Főkép

David Almond brit szerző elsősorban ifjúsági- és gyermekkönyvek írójaként ismert, s hazájában hovatovább a legnagyobb sztárok közé tartozik. De írt azért néhány novellát a felnőtteknek is (akiknek amúgy csont nélkül merem ajánlani a fiatalabbaknak szánt, csoda bölcs és megindító könyveit is) – és ez a regénye is nekik szól.

 

Függetlenül attól, hogy amúgy nagyon olyan, mint a legtöbb további írása. Észak-Anglia, ’60-as évek, munkásosztály. Felnövéstörténet abban a korban és azon a helyen. A hétköznapi rögvalóság, a mindennapokban mégis megtalált szépség, és némi kis varázs, vagy legalábbis valami megmagyarázhatatlan. Ugyanakkor ez a történet hosszabban mesél a főszereplőről (és a többiekről), és bár biztosan vannak benne önéletrajzi elemek is, azt hiszem, amit el akart mesélni a saját életéről, azt már elmondta korábbi novellagyűjteményeiben (mint a Counting Stars). S bár a helyszín nagyon is számít, a kor, a történelmi események csak annyira vannak jelen, mint bármely hétköznapi ember életében. Ettől csak még valóságosabbnak hat a történet.

 

Melyben azonban van némi, hm, gonosz is, sőt, enyhe LGBTQ-szál is, és bár mondanám, hogy erről is a rá olyan jellemző természetességgel ír Almond, ennél azért többről van itt szó. Ám erről többet nem árulhatok el a sztori elspoilerezése nélkül. Összességében azonban, bár mindkét említett vonal nagyon fontos eleme a regénynek, a lényegét nem ezek adják. Inkább az, hogy valamiféle példát mutat, jól megélt életre, a nehézségek elfogadására-feldolgozására (mert van, amivel egyszerűen nem lehet megküzdeni…), valóban erős szerelemre. S mindezekről pátosz nélkül mesél, s ennek köszönhetően az olvasó elhiszi, hogy igen, lehet így is.

 

Roddy Doyle Booker-díjat kapott a Paddy Clark, ha ha ha c. könyvéért, s a The Tightrope Walkers is megérdemelné. Meglehet, épp azért nem kapta meg Almond ezt a felnőttirodalmi díjat, mert annyira hasonló a két regény miliője, ahogy mindkettő a ’60-as években is játszódik. De persze ifjúsági/gyermekirodalmi műveiért kapott már elég díjat, s nálunk azok sem lettek tömegek kedvencei, úgyhogy nem reménykedek magyar kiadásban, így aki egy letisztult, őszinte angol regényt olvasna, és bírja a nyelvet, rendelje meg valahonnan.