Főkép

Úgy tűnik, a világzenében létezik egy olyan irányzat, amelynek tagjai nem érik be a meglévő stílusokkal, és lételemük a kísérletezés, az új utak keresése. Ebbe a kategóriába sorolom a kanadai Oktopus együttest, akik eredetileg klezmert játszanak, de a mostani lemezük elkészítésekor új megközelítést választottak.

 

A CD mellé adott füzet előszava szerint azon gondolat mentén kezdtek el vizsgálódni, hogy mennyire hatott a népzene a klasszikus zeneszerzőkre. Ez egyáltalán nem légből kapott elképzelés, hiszen Liszt, Bartók vagy Kodály műveiben nem ritkák az ilyen utalások, miként Mahler zenéjében klezmer is előfordul, és akkor még nem említettem Brahmsot.

 

A muzsikusok nem pusztán előadják ezeket a jól ismert számokat – mint amilyen például a „Kállai kettős” –, hanem saját képükre formálják, ami esetükben főként klezmer muzsikát jelent, de a jazz is jelen van zenéjükben, és az Oktopus tagjai szemlátomást élvezik, hogy kedvükre keverhetik a különféle stílusokat. Az érzelmi hullámzás sem marad el, egyik pillanatban szétfeszít bennünket az energia, a vidámság (Kolomeyka), hogy aztán elégikus hangulatba kerüljünk (Élégie des vieux amants), és az egészet egy szomorú emlékezéssel zárjuk (Wiegala).

 

A zenét hallgatva elsőként az osztrák Federspiel jutott az eszembe, mert utoljára ők fogták fel ennyire lazán a zene újraalkotását, és mert a fúvósok miatt kézenfekvő az összehasonlítás. Az Oktopus azonban sokkal több lehetőséggel bír, már csak a hangszerek számossága miatt – mire jó, ha sok vendéget kérünk fel a közreműködésre –, nem beszélve az énekről, ami ugyan nincs minden számban jelen, de amikor igen, ott meghatározó.

 

Rögtön az albumindító „Mahler Goes Meshuge” megmutatja mire számíthatunk: vérbő klezmer keveredik Mahler dallamával. A zenészek fantasztikus kavalkádot hoznak össze, és ebben az instrumentális kompozícióban tempó- és dallamváltástól kezdve a különféle hangszerek sorban egymásnak adják át a vezető szerepet (második klip a cikk végén).

 

Utólag azt gondolom, hogy a Brahms, Balkans & Bagels egyfajta jutalomjáték, ahol a résztvevő profi zenészek megmutathatják hangszeres tudásukat, és jártasságukat a különféle stílusokban (klezmer, balkán, klasszikus, jazz). Ez a muzsika tele van apró ötletekkel, játékossággal (Reel de Béatrice), humorral, miközben az évszázadokig tartó üldözések is visszatükröződnek benne. Tetszik, hogy a klasszikus darabok mellett régi klezmer dalokat is feldolgoztak, ettől lett igazán sokszínű a 2025-ben megjelent negyedik lemezük.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Mahler Goes Meshuge, Kolomeyka, Reel de Béatrice

2025-ben megjelent album (szerzői)

Weboldal: https://www.oktopus.ca/

 

 

Előadók:

Matthieu Bourget – basszusharsona

Guillaume Martineau – zongora

Gabriel Paquin-Buki – klarinét

Maxime Philippe – dobok és ütőhangszerek

Francis Pigeon – trombita

Noémie Caron-Marcotte – fuvola (1, 3, 4, 7, 12)

 

Julie Blanchet – fuvola (2, 5, 6, 9)

Laetitia Francoz-Lévesque – hegedű (2, 5, 6, 9, 10)

Simon Jolicoeur – harsona (1, 3, 4, 7, 9, 10, 11, 12)

Kalun Leung – harsona (2, 5, 6)

Julie Rivest – hegedű (1, 3, 4, 7, 8)

 

Közreműködők:

Éric Breton – ütőhangszerek (1, 2, 4, 5, 6, 10)

Catherine Chabot – fuvola (11)

Corine Chartré-Lefebvre – kürt (3)

Pascal Demalsy – harmonika (1)

Janna Kate – ének (3, 12)

Charles-André Labelle-Giroux – tuba (2, 5, 6, 9)

Emie Rioux-Roussel – zongora (10)

Rosanne Philippens – hegedű (11)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Mahler Goes Meshuge 06:17
  2. Kolomeyka 03:19
  3. Élégie des vieux amants 04:06
  4. Balkanale 05:41
  5. Glazier's Hora 03:21
  6. Beresh Katz Bulgar 03:32
  7. Rhapsodie hongroise no 2 09:29
  8. Trumpet doina, wie aus der ferne 02:00
  9. Der yidisher soldat in di trenches (WWI) 03:41
  10. Reel de Béatrice 02:51
  11. Kállai kettős 05:16
  12. Wiegala 03:22