Lauren Appelbaum: Büszkeség és szingli élet

Imádom a Büszkeség és balítéletet, évente többször is képes vagyok elolvasni, és a BBC-s sorozatot megnézni. Pedig már fejből tudom mindkettőt, mégis örök kedvenc marad. A kidolgozott jellemek, a csavaros történetvezetés nem véletlenül ihletett meg azóta is több rendezőt és írót. Nemcsak az időről időre megjelenő feldolgozásokat nézem meg, a folytatásokat, átiratokat is árgus szemekkel figyelem. Így került a kezembe Lauren Appelbaum kötete, a Büszkeség és szingli élet. Izgalmas vállalkozásnak tűnt több kedvenc filmemet/kötetemet egy új történetbe belegyúrni (a Bridget Jones és a Spinédzserek is belekerült); őszintén kíváncsi voltam a végeredményre.

Rachel lassan harmincéves, a szerelmi élete romokban van, a munkahelyét utálja. Fogadalmakat tesz, hogyan legyen sikeresebb a mindennapokban. Az édesanyja mániákus házasságpárti, élete fő célja, hogy négy lányát mielőbb kiházasítsa. A kiszemelt a szomszédba költöző Christopher Butkus lesz, akivel persze az első találkozás nem zajlik zökkenőmentesen. Később folyton keresztezik egymást az útjaik, és nem kell sokat várni az ikonikus szerelmi vallomásra sem. Közben a családi drámák, a párkeresés és az önmegvalósítás is nehezítik Rachel mindennapjait.

A történet nagy vonalakban követi az elődjét, ám közben a Bridget Jones és a Spinédzserek hangulata is keveredik benne, nekem néhol a Szex és New York is érződött a sorok között. Rachel egy felelőtlen, infantilis, ami a szívén, az a száján karakter. Olyan nő, aki bárhol képes magából bohócot csinálni. Christopher kicsit mindkettő Darcy, eleinte hideg és távolságtartó, de aztán felfedi az érzelmes, emberi oldalát. Rachel családja teljesen leképezi az eredeti történetet: a túlbuzgó anya, a passzív apa, az angyali nővér és a gyerekes húgok ismerősek lehetnek. A főszereplő barátai és a velük való interakciók megint inkább a Bridget Jones-hangulatot tükrözik. Sajnos az a véleményem, hogy a kevesebb több lett volna. Talán túl sok mindent szeretett volna egy történetbe belegyúrni Lauren Appelbaum, és emiatt lett ekkora katyvasz a sztori.

A karakterek felszínesek, egysíkúak, hiába a minta, valahogy mégsem sikerül a másolás. A főszereplő sokszor inkább idegesítő, mint vicces, Christopher karaktere pedig kidolgozatlan. A kémia sem működik köztük. Rengeteg helyzet van, ami teljesen indokolatlan, hihetetlen vagy túl kellemetlen (metoo-mozgalom kifigurázása, meztelen bicajozás). Van néhány humorosabb jelenet, amely miatt olvasható a kötet, illetve az intertextuális utalások miatt mindenképp érdemes. A sok negatívum mellett azért akad pozitív is: bár bugyutácska love story akart lenni, összességében fejlődésregénnyé avanzsált a végére a könyv. Rachel egy ponton önvizsgálatot tart és ráébred, miben kell változnia. Bár semmiben sem túl kitartó (na jó, a munkakerülésben például tutira az), de ebbe mégis komolyan beleáll, és végigviszi, amit eltervezett. Ez a szál menti meg a kötetet és emiatt ajánlom mégis az elolvasását a hozzám hasonló Büszkeség és balítélet-fanatikusoknak.