Főkép

Kamaszkorom óta imádom Charlotte Brontë regényét, a Jane Eyre-t (A loowodi árva címen is megjelent). Időről időre lekerül a polcomról és újraolvasom. Talán ennyire megszállottan csak a Büszkeség és balítélet minden kiadását és folytatását, feldolgozását gyűjtöm még. Felcsillant a szemem, amikor megláttom a General Press Kiadó kínálatában a kedvenc történetem modern átiratát, mely a Jane és Edward címet kapta.

 

Már a cím is árulkodó lehet, de ha nem lennénk benne biztosak, akkor a borítón és később a beköszöntőben is egyértelműen állást foglal a szerző, Melodie Edwards: mindenképp szerette volna Toronto utcáin, napjainkban újraélni Jane Eyre kalandos életét. Kifejezetten szeretem az effajta vállalásokat, bár egy minimális félsz azért van bennem: vajon mennyire tud elszakadni az író a sémától és mennyire tudja belevinni a saját személyiségét, az elképzelt karaktereit, történetét. Nálam minden lehetséges lécet megugrott: végig éreztem benne az eredeti regény lenyomatát, de közben modern és friss volt.

 

Jane Raine árva, pincérnőként dolgozik. Egyik nap összeszedi minden bátorságát és jelentkezik egy jogi asszisztensi képzésre. A bizonyítványszerzés után állásajánlatot kap Toronto legfelkapottabb negyedében, ám hamarosan rájön, miért őt választották ki a feladatra. Tapasztalatlanságát vélték erénynek, ám arra nem számítottak, hogy talpraesett és szókimondó jelleme miatt meghódítja a főnöke szívét. Edward Rosen jó ügyvéd, de nem tud bánni az emberekkel, a beosztottjaival meg végképp nem. Lobbanékony, kíméletlen, kegyetlen – talán így lehetne első látásra jellemezni őt. Ám ahogy egyre jobban megismerjük, úgy láthatjuk meg értékeit és a humoros oldalát. Pár hónap után mindketten vonzódni kezdenek a másikhoz, de a vezető-beosztott hierarchia nem segíti az első lépések megtételét. A rövid, rózsaszín felhős rész után pedig – mint ahogyan az eredeti regényben is – érkezik a kijózanító pofon egy feleség személyében. Jane elindul, hogy megtalálja önmagát, visszatérjen a gyökereihez és megtanulja képviselni az érdekeit. Amikor újra felkeresi Edwardot, már egyenrangú félként állhat elé, nincs köztük alá-fölérendeltségi viszony.

 

A történet hűen követi a nagyobb fordulatokat, az árvaság, Edward karaktere, a tűz szerepe a cselekményben, a megfontolt – szerelem nélküli – házassági ajánlat mind-mind illeszkednek a történetbe. A nyelvezete is sokszor kimért, körülményes, amelyről szintén az eredeti mű juthat az eszünkbe. Közben mégis saját karaktere, ritmusa van, és megállja a helyét a mindennapokban. A párbeszédek zseniálisak, hol elgondolkodtatóak, hol viccesek. A főszereplők szerethetők, mindketten lelkileg sérült emberek, de képesek a fejlődésre, változásra. Szerintem egy kifejezetten jól sikerült modern átirat, a Jane Eyre-rajongóknak kötelező beszerezni.