Wéber Anikó: Akit csak a fenyők láttak

Nehéz dolog másnak lenni, különbözni a többiektől, felvállalni önmagunkat. Felnőttként sem egyszerű, de iskolás korban még nehezebb feladat. Egyéniségnek lenni, miközben meg is kell felelni az osztálytársak elvárásainak egy amúgy is sérülékeny időszakban – talán még mindannyian emlékszünk ezekre az évekre. Wéber Anikó érzékenyen nyúl ehhez a témához az Akit csak a fenyők láttak című kötetében és egy varázslatos történettel elhiteti velünk: igenis léteznek még csodák.

Fényeskőn található a Zöld Lomb Általános Iskola, az erdő mellett. Ide jár Miksa, a 4. osztályos kis csodabogár. Csupaszív, tündéri kissrác, aki semmilyen szinten nem találja a helyét az intézményi keretek között. Nem érti a napirendet, a diákok viselkedését, képtelen beilleszkedni. Az ő világa az erdőben, az állatok között van, órákig képes figyelni a kismadarakat és a süniket. Mivel nem találja igazán a hangot a kortársaival, ezért a perifériára szorul és a gúnyolódás örökös céltáblája. Semmit sem szeretne jobban, mint láthatatlannak lenni az osztályban és elkerülni a konfliktusokat. Bálint bácsi, az iskola igazgatója meghallja a kívánságát és egy trükkel segít neki a megvalósításában. Ebben a segítségére lesz a kis törpenyuszija, Keksz, és az iskola minden dolgozója és tanulója.

A történet karácsony előtt játszódik, amely már amúgy is magában hordozza az izgalmat, a várakozást, a varázslatot. Tökéletes időpont egy kis lélekmelengető kalandhoz. A karácsonyi műsornak idén komoly tétje van: az iskola sorsa múlik rajta, ha nem kap elég támogatást az intézmény, akkor be kell zárni. Az ünnepi készülődés emiatt feszült hangulatban telik. Vannak, akik akadályozni próbálják önös érdekből a fennmaradást, és ezért bármilyen áldozatra képesek. Miksa belecsöppen egy szövevényes helyzetbe, amelyet ugyan nem ért teljesen, de egy dolgot tud: bármi áron megakadályozza a bezárást.

Nagyon erős karakterekkel dolgozik Wéber Anikó: az empatikus, jó pedagógus Bálint bácsi éles szeme és hatalmas szíve a történet mozgatórugója. Beleérző, megértő figyelemmel fordul az önbizalomhiányos, saját világában élő kisfiú felé és egy kis gesztussal talán örökre megváltoztatja az életét. Az őszinte odafordulása sorsfordító is lehet. Miksa szétszórt, álomvilágban él, magányos, de a lelke mélyén egy segítőkész, jóravaló kisfiú, akivel bár a környezete elhitette, hogy nem tud semmit sem elérni, egy tanár mondata felülírja benne ezt a jóslatot és szárnyakat kap. Sokszor látjuk az ő szemén keresztül a világot, érezzük a kívülállóságát, a sémák meg nem értését és mellette a természet csodálatát és az értékek keresését, a jóságot. A negatív szereplők ugyan nem nyerik el méltó jutalmukat, cserébe viszont egy hatalmas ajándékot kapnak a szerzőtől: a belátás és a változás képességét.

Nem tudok szó nélkül elmenni Horváth Ildi csodálatos grafikái mellett, amelyek érzékenyen reflektálnak a szövegre és tökéletesen kiegészítik azt. Wéber Anikó fantáziavilágában őszintén hisz az emberekben, a jóságban, a változásban. Pozitív üzenetei lélekbalzsamként hatnak, és örök útravalót adnak a kötet kiolvasása után is. Jó szívvel ajánlom minden korosztálynak, szerintem még felnőtt fejjel is értékes, léleksimogató olvasmány.