Főkép

Milyen szép könyv ez az Ilyen kék virágok, ez volt az első gondolatom, mikor kézhez kaptam egyik kedvenc magyar íróm-költőm új kötetét. Melynek alcíme: Személyiségfejlesztő írásgyakorlatok. Meglehet, kicsit félrevezető ez az alcím, legalábbis azt tapasztaltam, hogy volt, aki amolyan önsegélyező, spirituális könyvnek gondolta ez alapján. Pedig ha az is, hát nem úgy…

 

Molnár Krisztina Rita évekkel ezelőtt kezdett el íróműhelyeket tartani, kis helyeken, maroknyi érdeklődőnek, s a Pagony szerkesztője beszélte rá, hogy gyűjtse össze az összegyűlt feladatok és tapasztalatok javát egy kötetbe, hogy aki nem jut el az íróműhelyekre, de érdekelné, ahhoz is eljusson mindez. Mindez az ajándék, teszem hozzá. Az írónő ugyanis a rá oly’ jellemző  műveltség,  megfigyelőkészség, lelki béke, megértő odafordulás és elegancia „elemeit” alkalmazva olyan könyvet írt, mely nem is annyira érződik írástechnikai műnek, sokkal inkább kalandnak, amelyen szelíden, de biztos kézzel vezet végig MKR. S így ajándék az olvasónak, amennyiben az nekivág, és elvégzi a feladatokat.

 

Magam így tettem, de nyilván mindenkinek mást fognak adni a különféle feladatok. Azt már az előszó is jelzi, hogy ettől a könyvtől még nem lesz senki író, viszont segíthet a saját gondolatai, érzései, énje felfedezésében, megismerésében, kifejezésében. Látni, értelmezni tanít. Ehhez az írónő megannyi különféle művészi alkotást mutat meg kiindulási pontnak, verstől és novellától kezdve filmen és festményen át egész a graffitiig. Mindet úgy mutatja be néhány mondattal, hogy az olvasó megérti azt is, mi a jó benne, és mindnek kapcsán kap egy vagy több feladatot. Nekem mind élvezetes élmény volt, de a megírásuk még nem minden. A feladatokhoz később is vissza lehet térni, sőt, az is az egyik feladat, hogy egyik-másik írásművünket utóbb újra elővegyük, mert akkor is találhatunk bennük valamit, ami rólunk mesél, és amit jó (és/vagy hasznos) megtudnunk. Nálam működött, és biztos vagyok benne, hogy bárkinél működni fog, akinek van egy kis ideje, hogy nekiüljön, és komolyan véve a feladatokat, megírja, ami eszébe jut. Nem az a lényeg, hogy nyomban, ahogy elkészül velük, már hívják is őt a könyvkiadók, hogy meg akarják jelentetni, hanem az, hogy megadja magának az időt és figyelmet, amit „ilyen kék virágok” gondozgatására szánni kell, s hogy gyönyörködjön a szépségükben.