Főkép

Bár a most bemutatandó kötet fülszövege alapján nem lenne alapvetően az én világom (egy házas asszony viszonyt kezd egy férfivel, ami megváltoztatja az életét), de a Typotex kiadó neve garancia volt arra, hogy az általam eddig ismeretlen szlovák szerző műve jóval több lesz, mint egy egyszerű megcsalás története. Ebben pedig nem is kellett tévednem.

 

Ivana Dobrakovová ugyanis ezt az egész szituációt arra használja fel, hogy egy egész sor társadalmi kérdést járjon körül ebben a pontosan 200 oldalas történetben, melynek kezdetén még nagyon úgy tűnik, hogy az elbeszélő, a 39 éves szlovák származású Kristina élete a legnagyobb rendben van. A nőnek van egy jó állással rendelkező és káros szenvedélyektől mentes olasz férje, valamint két gyermeke, akikkel a férfi áthelyezése miatt Brüsszelből Torinóba költöznek. 

 

A nő nagyon is tisztában van saját korlátaival (példának okáért tudja, hogy másfél évtized otthonlét után már nem igazán alkalmas valódi munkára), de ezzel együtt is örül a költözésnek, örül a szép új városnak, valamint örül a kisebbik gyermeke osztálytársa anyjának, az ő új barátnőjének, aki lehet hogy olasz lévén túl sokat beszél, de cserében mindenben segít. Mégis mi baj történhetne egy ilyen kiegyensúlyozott és jó házasságban élő asszonnyal? 

 

Például az, hogy megismeri barátnője férjét, a hallgatag Michélét, aki már az első alkalommal letámadja az addig tökéletesen visszafogott életet élő nőt, minek következtében hamarosan Kristina egy egyre erőszakosabb és szexuálisan egyre extrémebb kapcsolatban találja magát. 

 

Be kell vallanom, már ez a szókimondó és mindent a nevén nevező rész is elnyerte a tetszésemet, hiszen tökéletesen mutatta be, ahogy egy akaratgyenge személy a másik, domináns hatalma alá kerül, azonban ehhez még egy rakás másik fontos téma is azonnal kapcsolódik. Ilyen például a nő önvizsgálata, amelyben el kell döntenie, hogy tényleg olyan boldog volt-e a rengeteget utazó férje, valamint a két problémás gyermeke mellett, mint gondolta?

 

„Az a szó már napok óta a fejemben motoszkált, a tudat határán, mielőtt felbukkant volna a felszínre, és végre megragadhattam volna, ez a szó a félelem, mikor kezdtem el félni, mióta érzem a félelmet, nem aggodalom, hanem félelem, a félelem az, ami materializálódott, olyan, mint az a kis pont a retinámon, amit időnként a tekintetemmel üldözök, ahogy a szemem felszínén lebeg, egy olyan valami, ami létezik, ami belém költözött, ami velem kel és velem fekszik, láthatatlanul, de mindig jelen van, nem rémület vagy megdöbbenés, hanem egyszerű, banális félelem.

A félelem attól, hogy bántani fog.”

 

Aztán nagyon ügyesen van bemutatva a gyermekeivel kapcsolatos viszonya, hiszen ahogy egyre inkább elmerül szeretője egyre brutálisabb és perverzebb szexuális játékaiban, úgy egyre kevesebb ideje van rájuk, ami természetesen fokozza a két fiú meglévő gondjait. Az anyának viszont ezzel kezdeni kellene valamit...

 

De számos egyéb fontos téma is szerepet kap, legyen az a társadalmi és kulturális különbségek kérdése (ne feledjük, egy Belgiumból Olaszországba költöző szlovák nő mesél), vagy az, hogy mennyire vagyunk képesek kilépni a tanult normákból, hiszen hamarosan kiderül, hogy hősnőnk édesapja szintén egy agresszív, bántalmazó figura volt, azonban Kristina eddig biztos volt abban, hogy ennek az ő felnőtt életére semmilyen hatása nincs. 

 

A talán legfontosabb, de mindenképpen legfájdalmasabb témát nem is említem, hiszen bár az orrunk előtt zajlik, a szerző mégis olyan ügyesen keveri a lapokat, hogy csak a fináléban fog a felszínre kerülni, megdöbbentve ezzel sok olvasót...

 

Ivana Dobrakovová Torino árnyékában című könyve tehát egy sokrétű, elgondolkodtató és szinte letehetetlen alkotás, amelyért igen nagy kár lenne, ha elsikkadna. Ne így legyen!