Főkép

Az Agatha Christie életmű ezen különleges darabja Nagy-Britanniában 1958-ban (William Collins Sons and Company Ltd.), Magyarországon pedig 1994-ben (Európa Könyvkiadó) jelent meg először. És hogy miért különleges? Először is, mert egyetlen ismerős figura sem bukkan fel benne. Sehol egy kackiás bajuszú belga magánnyomozó, sehol egy kotnyeles vénkisasszony, sehol egy… (itt egy nem túl hosszú felsorolás következhetne az emlékezetes mellékszereplőkről). Másrészt a bibliai idézetek alátámasztják a szerző abbéli meggyőződését, miszerint a gyilkos megtalálásának egyik legfontosabb eleme az ártatlanul meggyanúsított személyek védelme. („Az ártatlanok vélelme”-motívum megjelenése egyébként a XIX. század első felére tehető, pontosabban Edward Bulwer Lytton (1803-1873) Pelham, avagy egy úriember kalandjai című 1828-as írásában bukkan fel.)

És akkor lássuk, miről is szól ez a szerintem különleges darab. Egy nem túl szimpatikus fiatalemberről (Jacko Argyle), akit mostohaanyja meggyilkolásáért életfogytiglanra ítéltek. Hiába hangoztatta, hogy nem bűnös. Két évvel később felbukkan egy férfi (Dr. Arthur Calgary), aki felelősnek érzi magát a fiatalember haláláért. Merthogy Jacko a börtönben elhalálozott. Így aztán az alibi, amit igazolni tudott volna, okafogyottá vált. Bár, ha jobban belegondolunk, azért ez így nem teljesen igaz. Hiszen Dr. Calgary vallomása Jacko-n nem segít ugyan, ám felvet bizonyos kellemetlen kérdéseket: többek között azt is, hogy ha nem Jacko, akkor vajon ki ölte meg Rachel Argyle-t. Érthető hát, ha a család cseppet sem örült a hírnek, miszerint a család fekete báránya ártatlanul került börtönbe. Hiszen olyan kényelmes volt ez így…

A történetből 1984-ben Alexander Stuart forgatókönyve alapján, Desmond Davis rendezésében film is készült, melyet Meggyalázott ártatlanság címmel vetítettek a hazai mozik. Hiába volt meglepően hű az eredeti történethez, hiába szerepeltek benne olyan nagy nevek, mint Donald Sutherland (Dr. Arthur Calgary), Faye Dunaway (Rachel Argyle) és Christopher Plummer (Lea Argyle), sajnos a film csúfosan megbukott. Pedig kifejezetten kellemes olvasmány, amelyben nem a bűntetten, de még csak nem is a bűntett felderítésén van a hangsúly, hanem valami egészen máson: az emberi jellem és lélek rejtelmein. Merthogy meglehetősen részletes jellemzést kapunk a szereplőkről: gondolataikról, érzelmeikről, motivációikról; illetve arról, hogy mennyiben borítja fel lelki békéjüket Dr. Calgary nem mindennapi bejelentése. Úgy érzem, ha még egy kicsit háttérbe szorult volna a bűntett, Az alibi akár a Mary Westmacott álnéven írt regények sorában is megállná a helyét.

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november