Főkép

Teljesen véletlenül vettem észre a soknemzetiségű Balamuc együttes új lemezét, ha nem látom meg a nevüket az egyik világzenei toplistán, akkor nagy valószínűséggel nem kerül sor erre az ajánlóra. Az előző és egyben bemutatkozó albumuk (erről röviden erre írtam), fő jellegzetessége a roma muzsika illetve a balkáni zene ötvözése, valamint a vidámság és energia. Mivel az tetszett, kíváncsi voltam, hol tartanak három évvel később.

 

A fő irányvonal továbbra is a roma/cigány muzsika maradt, ami azért meglepő, mert az együttes tagjai a világ távoli tájairól költöztek Londonba. Előzetesen picit tartottam, hogy mennyire fog érződni a produkción az eltérő kulturális háttér, miként sikerül elkapni azt az életérzést, amit ezek a számokhoz társítok. Mert ugyebár találkoztam már olyan formációval, ahol a zenészek hangról-hangra megtanulták a cigánynótákat, de képtelenek voltak átadni valamit abból az életigenlésből, ami nélkül halovány másolatról beszélhetünk csak.

 

A Balamuc azonban sikerrel vette a kihívást – ismét –, csak néha vártam volna több tüzet, energiát tőlük. Az mindenképpen plusz pontot jelent, hogy jó szokásukhoz híven, nem egyetlen régióból választottak: román és magyar dalok mellett két filmből ismerős nóta is szerepel a Tarkabarka című korongon. Igazából mindenbe belenyúltak, dúsították a az eredeti hangszerelést – ami érthető, hiszen azért vannak heten, hogy megmutassák közösen mire képesek. Nekem még mindig Branner Ágnes hangja és hegedülése tetszik a legjobban, de mindenki jól játszik, mondjuk ez ma már minimum elvárás. Időnként mintha rockot csempésznének a dalokba (Rachenitsa), de ez tényleg nagyon diszkréten történik, oda kell figyelni, hogy észrevegye az ember. Itt dicsérem meg Marie Faucher játékát, mert ebben a számban klarinétja szépen felesel a hegedűvel.

 

Mindig öröm számomra, ha egy világzenei lemezen magyar nyelvű éneket, szöveget hallok. Elsőre rácsodálkoztam a nyelvtörőre a „Tutti Frutti / Balamouk” című számban, de annyira odaillőnek érzem, hogy szeretném egyszer élőben meghallgatni. Az igazi csúcspontot persze a „Gloomy Sunday”, vagyis Seress Rezső 1933-as slágere a „Szomorú vasárnap” okozta. Ennek már számtalan feldolgozásához volt szerencsém, lásd például a 2016-os Hungarian Noir gyűjteményt. Ismét a hangszerelést kell megdicsérnem, a Balamuc tagjai képesek voltak saját képükre formálni ezt az unalomig feldolgozott örökzöldet, főként a gitárszóló tetszett, és persze ahogyan Branner Ágnes hegedűje oldotta a szomorú hangulatot.

 

Nevéhez méltóan a Tarkabarka album sokszínű és izgalmas lett, ezért arra bátorítok mindenkit, hogy többször hallgassa végig az anyagot, és fedezze fel a hangszerelés és a továbbgondolás apró ötleteit. Az ugyan nem gondolom, hogy ez lenne a roma zene jövője, de mindenképpen egy érdekes újragondolás.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Gloomy Sunday, Tutti Frutti / Balamouk,

2023-ben megjelent album (szerzői)

Weboldal: https://www.balamucband.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Branner Ágnes (Magyarország) – énekes, hegedű, harmonika, taps

Alison Gleasure (Írország) – cselló, ének

Jonathan Clayton (UK) – nagybőgő, szintetizátor, orgona, tambura, taps, ének

Luke Tremlett (Új-Zéland) – gitár, taps, ének

Marie Faucher (Franciaország) – klarinét, ének

Paul Brett (Egyesült Királyság) – dob, tambura, doromb, shekere, taps, ének

Semra Bulut (Törökország) – darbouka, daf, háttérének, tambura, taps

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Duj Sandale (Two Sandals) 02:59
  2. Dimineata (Morning) 05:20
  3. Rachenitsa 03:41
  4. Jarba – Rumama 06:40
  5. Sofiysky Kjuchek 04:46
  6. Tutti Frutti / Balamouk 06:10
  7. Gloomy Sunday 05:43
  8. Drumul Dracului (Devil’s Road) 02:23