Főkép

Ez már a harmadik lemeze az együttesnek, amely annyiban tér el az előzőtől, hogy most nem hívtak meg vendégként egy másik társulatot (lásd What Heat album), hanem csak ők vonultak be a stúdióba, hogy felvegyék ezt a kilenc szerzeményt.

 

Szokás szerint bajban vagyok, ha világzenénél pontosabb meghatározást kellene adnom a zenéjükről. Az ütőhangszeresek nyilvánvalóan a fekete kontinensen szívták magukba a tudást és ezeket a ritmusokat, valamint azt, hogy miként kell az énekest a lehető legváltozatosabb módon kísérni, kitölteni minden helyet, variálni a tempót.

 

Az első két szám után az is nyilvánvaló lett számomra, hogy ezúttal az elektromos gitár az énekkel egyenértékű szerepre tör, és ugyan többnyire a háttérben penget, időnként megfeledkezik magáról és előtérbe tolja magát. Nem rock, de majdnem. Michael League ha akarná sem tudná eltitkolni jelenlétét, gitárjátéka tetszetős, és jól illeszkedik a kompozíciókba.

 

Gitárszólók ide és oda, nekem még mindig Malika Tirolien énekesnő hangja tetszik legjobban. Az a könnyedség, ahogyan a francia és a kreol nyelv pergő ritmusával énekel, még mindig magával ragad (ezen kívül van ahol angol szöveget prezentál hasonló eleganciával). Természetesen nem csupán a gyors számokban brillíroz, hanem a lassabb dalokban is megmutatja mire képes – ilyen például a „Flè a Mémwa” ­–, lágy és érzelemdús hangja körbeöleli, simogatja a hallgatót. Sokoldalúságára bizonyság a „Pa Domi” a cappella kezdése, vagy ahogyan az utolsó számban végre kiengedi a hangját.

 

A Bokanté tagjai időnként még mindig vonzódnak a káoszhoz (Tandé), de ez a nemzetközi formáció egyszerűen nem tud hibázni, ebből a kuszaságból is jól jönnek ki. Utána feloldásként azonmód egy ballada következik (Mikrob), amire tényleg nagy szükségem van, a pár perces nyugalom alatt újfent lehetőségem adódik megcsodálni Tirolien orgánumát. A címadó és egyben utolsó tétel egyfajta összegzése mindannak, amit addig hallottunk. Blues, soul, jazz, rock, Afrika – a zene legalább annyira sokrétű, mint maga a History album. Ezért egy hallgatás nem elég, mert ennyi legfeljebb arra elegendő, hogy elkapjuk a hangulatot, és rájöjjünk, ez a muzsika sokkal több annál, mint amit előzetesen gondolunk róla.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Flè a Mémwa, History, Adjoni

2023-ben megjelent album (Real World Records)

Weboldal: https://www.bokante.com/#!/

 

 

A zenekar tagjai:

Malika Tirolien – ének

Weedie Braimah – djembe, konga

Keita Ogawa – ütőhangszerek

Jamey Haddad Kuwaiti - ütőhangszerek

André Ferrari – ütőhangszerek, harangok

Michael League – guimbre, elektromos úd, basszusgitár, ének, taps, ngoni, krakeb

Chris McQueen – elektromos és akusztikus gitár

Bob Lanzetti – elektromos és akusztikus gitár

Roosevelt Collier – lap steel gitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Bliss 02:56
  2. Adjoni 02:56
  3. Pa Domi 05:51
  4. Illiminé 04:39
  5. Flè a Mémwa 04:14
  6. Ta Voix 03:51
  7. Tandé 04:19
  8. Mikrob 03:33
  9. History 04:50