Zenék a nagyvilágból – Bokanté and Metropole Orkest: What Heat (CD) – világzenéről szubjektíven 157/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2018. 12. 28.
2018. szeptemberében írtam lelkendezve Bokanté első lemezéről (Strange Circles), és nem győztem dicsérni azért a sokszínűségért, ami ezt a muzsikát jellemzi. A jelek szerint a formáció megálmodója, Michael League nem szűkölködik ötletekben, hiszen pár hónappal később már itt az új dalgyűjtemény, ami ha lehet, még messzebbre megy a korábban megkezdett úton.
A hat muzsikus ezúttal „csak” arra vállalkozott, hogy az egyébként is sűrű zenéjüket tovább dúsítsák „néhány” meghívott vendég segítségével. Választásuk a holland Metropole Orkestre esett, amiről annyit érdemes tudni, hogy 1945-ben alapították és részben jazz big bandnek, részben szimfonikus együttesnek tekinthető. Ennek megfelelően egyaránt otthonosan mozognak a jazz, a pop, és a klasszikus zenében. Ugyan láttam/hallottam már ilyen párosítást világzenében – Trio Da Kali and Kronos Quartet közös lemeze remek példa az ilyen találkozásokra – azért egyáltalán nem jellemző az ilyen együttműködés.
A végeredmény zavarba ejtően sokrétű, a három ütőhangszeres mintha önálló életet élne, helyenként úgy tűnik, mintha szétvernék az adott kompozíciót – aztán persze mindig kiderül, hogy erről szó sincs, minden dobszó a helyén van (lásd a cikk végi első klipet). Mindezeken túl időnként filmzeneszerű a hatás, míg Malika Tirolien hangja dalosmadárként lebeg a hangszőnyeg felett (a kreol és francia nyelvű szövegekről nem tudok mit mondani, mások szerint kifejezetten politikus, kritikus hangvételűek). A hangszerelés az egész lemezen kifejezetten izgalmas, a vonósok igyekeznek betölteni minden rést, amit a Bokanté tagjai meghagynak nekik (lásd „Don’t Do It”). A legszebb az egészben, hogy szó sincs zenészek közötti vetélkedésről, mindenki alázatosan vesz részt ebben az örömzenében, kihozva magából a legjobbat.
Első nekifutásra talán túl töménynek tűnhet ez a zene, de javaslom rászánni az időt, mert így biztosan teljes pompájukban ragyognak fel előttünk ezek a hangba öntött víziók. Afrikai, arab, amerikai hatások (például blues) gazdagítják a zenét, amely modern, friss, energiától és Malika Tirolien énekének köszönhetően érzelmektől duzzadó. Ja és ezt nem érdemes halkan hallgatni, úgy nem érvényesülnek megfelelően a vonósok és a ritmusszekció.
Meghallgatásra ajánlott számok: Lé An Gadé-w En Zyé, All the Way Home, Réparasyons, Maison En Feu
2018-ban megjelent album (Real World Records)
Az együttes weboldala: http://www.bokante.com
A zenekar tagjai:
Malika Tirolien – ének
Jamey Haddad – ütőhangszerek
André Ferrari – ütőhangszerek
Keita Ogawa – ütőhangszerek
Weedie Braimah – djembe, ének
Chris McQueen – gitár, ének
Bob Lanzetti – gitár, ének
Roosevelt Collier – steel – gitár, ének
Michael League – gitár, bassz, ütőhangszerek, ének
Jules Buckley – karmester
Metropole Orkest – zenekar
A lemezen elhangzó számok listája:
- All the Way Home
- Fanm (The Woman)
- Lé An Gadé-w En Zyé (When I Look in Your Eyes)
- Réparasyons (Reparations)
- Bòd Lanmé Pa Lwen (The Beach is Not Far)
- Don’t Do It
- Chambre à Échos (Echo Chamber)
- Maison En Feu (House on Fire)
Fotó: Reinout Bos