Főkép

Pár éve nagy szívfájdalmam volt, hogy bár kimondottan egyedi, jó és értékes munkának tartottam a fiatal angol szerző, Adam Foulds Booker-díjra is jelölt regényét, az Eleven útvesztőt, idehaza mégis csak alig-alig volt visszhangja, és a kötetet azóta is jobbára a leárazott darabok között látom a különböző bolti akciók során. De szerencsére mindig van remény, hiszen Foulds legújabb műve – mely a viktoriánus idők helyett ezúttal a II. világháború kellős közepén játszódik – ugyancsak kimondottan ígéretes alkotás, amely, reményeim szerint, ezúttal el is jut a szélesebb közönséghez is.

 

A szépirodalmi műveket (természetesen sok egyéb mellett) fel lehet osztani aszerint, hogy realistán, életszagúan mesélik el az eseményeket, vagy inkább egy jól és gondosan felépített történetet mondanak el, amelynek van eleje, közepe és vége. A farkas szájában alapvetően az első kategóriához tartozik, és fél tucat szereplőt mozgatva hihetetlenül pörgősen, szilánkosan és szinte filmszerűen meséli el a háború észak-afrikai színterének kisebb-nagyobb történéseit, valamint tudósít a béke első néhány pillanatáról az immár felszabadított, ám még mindig (vagy egyre inkább) forrongó Szicíliából.

 

Foulds ezúttal is néhány ecsetvonással, ám annál alaposabban teremti meg a figuráit, akik bár az élet és a világ más-más tájairól érkeztek, de a sors mégis egyetlen közös pont felé sodorja őket. Ray, a fiatal olasz származású amerikai egész korábbi életét erőszakos bátyja árnyékában egy erőszakos környéken töltötte, így szinte (pár pillanat erejéig legalábbis) felszabadulás számára az, amikor a szaharai hadszíntérre kerül, ahol rohamtempóban, gyors, öldöklő csatákon át száguldanak Rommel csapatai, na meg a fiatal fiú lelki kiégése felé.

 

Nála jóval szerencsésebb a törtető, karrierista angol Will, aki műveltségének, talpraesettségének, nyelvtudásának hála (meg persze annak, hogy nem elég jóképű ahhoz, hogy komolyabb megbízásokkal is megkeressék) az újonnan megszállt területeket kell megfigyelnie és kapcsolatokat teremtenie a helyiekkel.

 

Kettejük váltakozva előadott élményei (Ray részéről emlékezetes csatajelenetek, Will részéről pedig az újraéledő francia gyarmatbirodalom kegyetlensége és brutalitása a helyiekkel szemben) azonban inkább csak arra szolgálnak, hogy keretet adjanak a két szicíliai férfi, Ciró és Angilú közötti elkerülhetetlen összecsapáshoz.

 

Foulds nagy erénye, hogy képes meglepő árnyalatokat adni ehhez a szinte vadnyugati jellegű leszámoláshoz (persze nem véletlen, hogy számtalanszor kerülnek említésre a korszakban virágkorukat élő western filmek), ugyanis a fasiszta hatalomátvétel bizonyos szempontokból jót jelentett Szicíliának (például az erőszakos, maffiakapcsolatokkal rendelkező gyilkos, Ciró kénytelen New Yorkba menekülni, hogy ott aztán persze csak még tovább képezze magát ezen a téren), a szövetséges megszállás pedig rosszat is (a pszichopata férfi a helyi viszonyokból mit sem értő amerikai hadsereg korlátlan támogatását és bizalmát élvezve nemcsak az egykori fasisztákkal készül leszámolni, de saját személyes ellenfeleivel, így az ő egykori házát és falubéli pozícióját átvevő jólelkű Angilúval is).

 

A farkas szájában nagyon jó, élvezetes és kompakt kis könyv. Az alig pároldalas jelenetekben gyors egymásutánban jelennek meg a sivatagi csaták, az egyszerű katonák lelki megpróbáltatásai, az utolsó időszakába érkező gyarmati rendszer érthetetlen brutalitásai, valamint az örök és elpusztíthatatlan maffia rémtettei is. Bízom benne, hogy ezúttal már sikeresebb és szerencsésebb lesz a brit szerző, és ez a szűk háromszáz oldalas kisregény most már eljut a szélesebb olvasóközönséghez is.