Laurent Gounelle: Amikor Isten inkognitóban jár

Nemrég olvastam a szerzőtől Az ember, aki boldog akart lenni című könyvét. Érdekes gondolatokat tartalmazó, elgondolkodtató olvasmánynak találtam, attól függetlenül, hogy maga a történet számomra nem volt eléggé lendületes. Mivel végül összességében tetszett, úgy éreztem, hogy szeretnék még többet olvasni Laurent Gounelle művei közül – így ki is választottam az Amikor Isten inkognitóban jár című könyvét.

A történet főszereplője Alain, aki mindenben csalódott, teljesen egyedül érzi magát a világban, és elkeseredettségében el is határozza, hogy öngyilkos lesz. Alaposan megtervezi, hogy milyen módon végez magával, és már ott áll az Eiffel-torony azon pontján, melyről úgy gondolja, tökéletes a tervének megvalósításához. Pont leugrani készül, amikor egy titokzatos idegen megállítja. A látszólag a semmiből váratlanul ott termett férfi furcsa szerződést ajánl neki: ha az életben maradás mellett dönt, és mindenben követi az utasításait, a problémái megszűnnek, és boldog lehet – ha nem, akkor viszont gyakorlatilag az életével fizet.

Alain, vonakodva bár, de végül elfogadja a „szerződést”, és innentől kezdve az élete gyökeresen megváltozik. Átadja ezzel élete irányítását egy idegennek. Vagy mégsem?

„A változást nem elég elfogadni, hanem akarni is kell, ha előre szeretnénk lépni.”

A titokzatos megmentő folyamatosan furcsábbnál furcsábbnak tűnő feladatokkal látja el a fiatalembert, aki nagyon sokszor érzi úgy, hogy ezek teljesen értelmetlenek és legtöbbjük teljesítése lehetetlen. De vajon valóban értelmetlenek a feladatok, vagy nagyon is átgondolt, jól felépített sorrendben követik egymást? Ki ez a rejtélyes idegen, miért mentette meg Alaint az öngyilkosságtól, mi a célja vele? Honnan tud szinte mindent a férfiről? Valóban fontos számára az, hogy életben maradjon, és ha igen, akkor miért? Honnan ered hatalmas tudása az emberi lélekről, pszichéről? Pontosan mit és miért akar megtanítani Alain számára az idegesítő feladataival és utasításaival? Egyébként is: honnan és miért volt biztos abban, hogy eltérítheti az öngyilkosságtól, mi volt a „garancia” arra, hogy a fiatalember nem veti le magát a mélybe a toronyból?

„Jegyezd meg, hogy Ghandi gondolata nem pusztán az egyén életének megváltozására vonatkozik. Azt hiszem, hogy a társadalmi fejlődésre gondolt, amire mindannyian vágyunk, s azt akarta mondani, hogy először nekünk kell megváltoznunk, és példát mutatnunk a többieknek ahelyett, hogy állandóan méltatlankodunk és kritizálunk.”

Alain, habár sokszor tiltakozik, mégis követi a magabiztos, határozott idegen utasításait. Úgy érzi, nincs más választása, minthogy engedelmeskedjen neki, hisz köti a szerződés. Közben lépésről lépésre elkezd megszabadulni a félelmeitől, válaszokat talál korábbi kudarcaira, csalódásaira. Kitisztulnak lassan a vágyai, álmai, és apró lépésekben ugyan, de leküzdi gátlásait.

„Sokan élnek ma is Platón barlangjában anélkül, hogy tudnának róla. Rettegnek az ismeretlentől, és nem hajlandók semmit sem változtatni a sorsukon. Hiába vannak ötleteik, terveik, álmaik, soha nem valósítják meg, megbénítja őket az oktalan félelem, lábukon, kezükön béklyók vannak, amiket kizárólag ők oldhatnának le, mégsem teszik. A félelem torkon ragadta őket, de képtelenek megbirkózni vele.”

A könyv címe miatt vártam, hogy hol és milyen „köntösben” bukkan fel Isten vagy valamilyen vallásos vonatkozás. Szerepel Isten a történetben, vagy nem? A hit mindenképp szerepet játszik Alain életében – bár az más kérdés, hogy milyen értelemben. Miben hisz? Kinek a nézeteit vallja sajátjának is? Milyen meggyőződései vannak az élet értelméről, mit gondol a pénzről és a hatalomról, kinek a magyarázatait hallja meg ezekkel kapcsolatosan?

„Mindig az erősebb és a ravaszabb nyer. Ennyi. Övék a hatalom és a pénz. Ha pedig valakinek van hatalma és pénze, akkor mindent meg tud szerezni az életben, amit csak akar. Ennyire egyszerű. A többi csak intellektuális önkielégítés.”

„Hogy hiheti valaki egy pillanatig is, hogy a teljes élethez elég a pénz és a hatalom?”

Saját magával kapcsolatban milyen meggyőződései vannak a fiatalembernek, azok mennyire uralják életét, mennyire befolyásolják döntéseiben, és milyen hatással vannak a boldogságára? Mi a boldogság szerinte? Hogyan érheti el Alain azt, amit ő boldog életnek gondol? A titokzatos idegen földi halandó-e, vagy maga az Isten, talán az ördög, netán valami védőangyal vagy valaki más? Milyen tanulságok vonhatóak le a történetből? Van-e értelme, kell-e keresni az élet értelmét, vagy az élet értelme talán maga az élet?

„Életet adni egy léleknek... Igen, ha belegondolok, ez egészen rendkívüli... Annyira mindennapi dologként kezeljük már egy gyermek világra jöttét, hogy teljesen elfeledkeztünk ennek a páratlan eseménynek a nagyszerűségéről... Életet adni egy léleknek...”

Ez a regény számomra szórakoztató, elgondolkodtató, tanulságok levonására alkalmas olvasmánynak bizonyult, amely egy érdekes felnőttmese és pszichológiai tanácsadó egyben. Lendületes, magával ragadó a cselekmény, sok izgalmas pillanattal, Alain személyiségfejlődésének tanulságos részleteivel, és a regény végén egy váratlan leleplezéssel a titokzatos idegen személyét illetően.