Főkép

Zsuzsit a könyv elején még diáklányként ismerhetjük meg. Tanúi lehetünk a kamaszos álmodozásainak, az első csetlő-botló tiniszerelemnek, amelynek másik szereplője Gergő. A fiú később is hol így, hol úgy, de időről időre felbukkan Zsuzsi életében. Ezek a felbukkanások sokszor csak egy-egy pillanatra, néhány órára vagy napra korlátozódnak, mégis jelentősnek bizonyulnak a nő számára.

 

Évtizedek eseményei tárulnak elénk a könyv további részében, bizonyos időszakok részletesebben, míg más életszakaszok csak érintőlegesen. Zsuzsi elmeséli a Zoltánnal való szerelmét és házasságkötés időszakát, az első csalódást és konfliktust. A hétköznapi problémák, a családanyai teendők egyre inkább elborítják, elcsigázzák, kifárasztják őt, és a Zoltánnal való gondjai egyre többször juttatják az eszébe Gergőt.

 

Vajon tényleg olyan Gergő, amilyennek Zsuzsi látja? Létezik az a szerelem, vagy csak egy tinikorból megmaradt illúzió? Gergő is ugyanúgy látja azt az érzelmet? Melyikük szenvedte meg jobban a tinikori szerelem huzavonáját, ki vert át kit, ki volt őszinte és ki nem, ki bántotta meg a másikat és mennyire? Melyikükben milyen nyomot hagyott a korábbi szárnypróbálgatás?

 

Miközben Zsuzsi kisebb-nagyobb sikerrel vagy épp sikertelenül harcol a kihűlt házasságának megmentéséért, időnként szeretetéhségtől fűtve hajlamos rózsaszín szemüvegen át tekinteni a korábbi szerelem emlékére és az újabbak lehetőségére is. Az évek során döntéseket hoz, jókat és rosszakat, jelentékteleneket és fontosakat, korrigálhatóakat és megváltoztathatatlanokat egyaránt; mint mindannyian. Az olvasó gondolkodhat azon, hogy vajon Zsuzsi miért döntött úgy bizonyos élethelyzetekben, ahogy, egyetérthet vagy vitatkozhat magában a főhős döntésével, de az biztos, hogy nem dönthet helyette, és nincs joga megkérdőjelezni Zsuzsi döntéseit. El lehet játszani a „mi lett volna, ha” kérdéssel, de ennek nem lenne sok értelme. Inkább olvassuk el ezt a történetet, gondolkodjunk el rajta, tegyünk fel kérdéseket magunknak, és igyekezzünk választ találni azokra.

 

Néha másképp láttam kívülállóként a történet egy-egy momentumát, mint ahogyan Zsuzsi látta a saját szemszögéből, ahogyan ő élte meg, de az biztos, hogy mindvégig drukkoltam a boldogságáért, azért meg pláne, hogy a gyermekei boldogok legyenek, sőt azért is, hogy Gergő története is jól záruljon. Lehetséges-e az, hogy egy olyan történet, mint Zsuzsié, az összes szereplő számára végül boldogságot hozzon? Vagy ez is csak egy illúzió, rózsaszín köddel átszőtt ábránd?

 

Sokszor láttam Zsuzsit olyan helyzetekben hihetetlenül erősnek, amikor szerintem a legtöbb nő már romokban hevert volna, és sokszor éreztem elégedetlennek, amikor sok nő hálás és elégedett lett volna. Volt higgadt és forrófejű, mértékletes és telhetetlen, kedves és undok, engedékeny és igazságtalan, kétségbeesett és bizakodó, beletörődő és harcoló, elhatározásaiban megrendíthetetlen és néha következetlen. Egyszóval: emberi. Hibákkal és jó tulajdonságokkal – ugyanúgy, mint Gergő és Zoltán is. Nagyon sok olyan szituáció volt, melyben nem értettem egyet Zsuzsival, kicsit úgy tűnt számomra néhány élethelyzetben, hogy igenis ő viselkedett önzően, ő játszadozott a fiúkkal (Gergővel is többször), és amikor nem az ő szájíze szerint sült el a dolog, akkor hajlamos volt a megbántott, ártatlan lány szerepét játszani. Zoltán, Gergő és Zsuzsi, három különböző habitusú ember, mindegyikük cipeli (ki könnyebben, ki nehezebben) a saját jó és rossz tulajdonságait, a jó és rossz döntései súlyát és következményeit. Számomra mindannyian szerethető szereplőkké váltak a könyv végére – Zoltán jelleme, illetve viselkedésének változása, motivációi, tettei és döntései külön is megérnének egy kis elemzést.

 

Mindig is kedveltem azokat az írásokat, melyek olyan történeteket írnak le, amikről nem tudom, hogy megtörtént eset volt-e, de azt igen, hogy hajszálpontosan ugyanúgy meg is történhetett akár, ahogyan az le van írva. Takáts Lilla pedig pontosan ilyen művet írt. Eszembe juttatta az általam a közelmúltban olvasott, Minden harmadik kedden című Ákody Zsuzsa-művet, még ha a két történet teljesen másról szól is: mindkettő teljesen hiteles, emberi, valósághű történetet tár az olvasó elé, női szemszögből szemlélve, elgondolkodtatóan és olvasmányosan.

 

A kérdést pedig, hogy nőként érdemes-e erőn felül is küzdeni a család összetartásáért, a kihűlt kapcsolat megmentéséért, vagy szélmalomharcnak nyilvánítva az egészet jobb inkább elindulni az álmainkat követve, mindenkinek magának kell eldöntenie, ha egyszer valamikor netán ilyen döntés előtt áll a saját életében. Zsuzsi történetéből pedig levonhatjuk a tanulságot, ki-ki a saját szemszögéből.