Jill Mansell: Ezen múlik minden?

Jill Mansell Ebből szerelem lesz – Készen állsz a váratlanra? című könyve korábban kellemes kikapcsolódást nyújtott számomra, ezért el is döntöttem, hogy az írónőtől fogok még olvasni a későbbiekben. Úgy gondolom, hogy a nehéz, nagyon komoly témájú olvasmányaim közé időről-időre nagyon jó és hasznos beiktatnom egy-egy könnyedebb, kellemes, romantikus regényt is.

Az Ezen múlik minden? főszereplője Essie, egy csinos fiatal lány, akinek jó munkája van, és boldog kapcsolatban él Paullal, a jóképű, gazdag fiatalemberrel. Legalábbis úgy tűnik, hogy ez az alaphelyzet. Aztán egy – mondjuk úgy – „véletlen baleset” történik Essie laptopja körül, melynek eredményeképp a kizárólag a legjobb barátnőjének szánt e-mailt Essie összes ismerőse megkapja. A lány egy csapásra elveszti munkáját, lakhatását és Pault. A kezdeti kétségbeesés után azonban gyorsan erőt vesz magán, elindul lakást és új munkahelyet keresni.

Új ismeretségek, barátságok szövődnek, és ahogy általában lenni szokott: a szerelem is rátalál. Persze nem megy ez egy csapásra, ilyen-olyan félreértések, buktatók, kitérők fordulnak elő a cselekmény során, melyek még érdekesebbé teszik az olvasmányt. A szerző a kellemes történetbe most is becsempészett komoly témákat: alkoholizmus, lelkiismeret-furdalás, megbocsátás, betegség, baleset, halál. No, és persze megfogalmazódnak olyan igazságok, gondolatok és kérdések is a műben, amelyek minden bizonnyal időnként sokunk fejében megfordulnak:

„Mert annyi gazember van a világon, és velük soha nem történik semmi... élik tovább a gonosz életüket, és megússzák. És van egy csomó igazán jó ember, aki sosem csinál semmi rosszat, aztán mégis jön valami, ami szétzilálja az életüket. És ez olyan igazságtalan.”

Nagyon tetszett ebben a regényben is, hogy az írónő a mellékszereplőknek ugyanúgy (fiataloknak és idősebbeknek egyaránt) nagy figyelmet szentel. Különleges, érdekes karakterek szerepelnek ezúttal is, a legtöbbjük igen kedves és szerethető, és sokukat szinte olyannyira megismerhetjük, mint magát a főszereplőt. Kifejezetten szimpatikus számomra, hogy e regényben nagy hangsúlyt kap a másokon való segítés, az önzetlenség, a jótékonykodás – mindez nem hivalkodóan, hanem tényleg felhívva a figyelmet ezek fontosságára. Zillah, a fiatalos, de valójában már idős hölgy személyisége igen figyelemreméltó és szerethető szerintem, mert a szerző úgy mutatja be őt, hogy látjuk jó tulajdonságai mellett a hibáit és a hibái javítására való törekvéseit is, tetteinek motivációit.

Persze, elgondolkodhat e mű kapcsán is néhány dolgon az olvasó. Vajon a való életben hányszor fordul elő az, hogy amikor valakinek romokba dől az addigi élete, rövid időn belül talál pontosan kedvére való új munkát, kitűnő lakást, igaz barátokat és szerelmet? Milyen belső tulajdonságok, milyen lelki tartalékok segítenek az embernek a gyors talpra állásban? Essie milyen személyiségjegyeket tudhat magáénak, amik segítik őt a pozitív hozzáállásban? Vagy egész egyszerűen „csak” szerencsés csillagzat alatt született? A világvégének gondolt esemény (az e-mail szétküldése olyanoknak, akiknek nem szánta a lány) hogyan „változott át” szerencsétlenségből inkább pozitív változást hozó kezdőlöketté a lány életében?

Sajnos a szövegben sok elgépelési hiba fordul elő, bár szerencsére csak kisebb hibák, de számomra zavaró volt, ahol sűrűn voltak egy-egy szövegrészben.

A regény egészét tekintve nem csalódtam: kellemes kikapcsolódást nyújtott, szórakoztató, valamint elgondolkodtatott néhány dologról. Pontosan annyira romantikus szerintem, ami még nem „csöpögős”: összességében egy pozitív kimenetelű történet, amely szép kerek egészet alkot. Valószínűleg a továbbiakban is szerepelni fognak Jill Mansell-regények az olvasmányaim listájában.