Jill Mansell: Ebből szerelem lesz – Készen állsz a váratlanra?

Jill Mansell a legsikeresebb angol írónők egyike, magyarul is több könyve jelent meg az évek során. Bevallom, hogy nem olvastam még a műveiből korábban, az Ebből szerelem lesz az első olvasmányom a szerzőtől, mely egyben a 2020-as évet lezáró regény is volt nekem. Ugyanis 2020 számomra is (mint valószínűleg a legtöbb ember számára úgyszintén) egy nagyon nehéz, számos problémával és gonddal teli év volt, ráadásul én sok komoly témájú, megható, sőt megrendítő könyvet olvastam, és úgy éreztem, hogy valami könnyed, kellemes kikapcsolódást jelentő regénnyel szeretném lezárni az évet. A könyv fülszövege és vidám sárga borítója alapján választottam ezt a szépséges, napsütötte tengerparti kisvárosban játszódó történetet, mely pont olyat ígért, mint amire vágytam.

A regény főszereplője Sophie, egy fiatal hölgy, aki St. Carysbe költözik, majd ott fotózással keresi kenyerét. Ez igencsak idilli: tengerpart, vidámság, víz és napsütés, nyár, nyüzsgő és pihenő turisták, kiegyensúlyozott helyi lakosok közé költözik a csinos és ambiciózus ifjú fotósnő. Valami azonban mégsem kerek. Miért kerüli a férfiak társaságát, miért zárkózik el az új párkapcsolat minden formájától egy vonzó külsejű és bájos mosolyú, talpraesett fiatal nő, amikor hódolója akadna bőven?

Ám nemcsak Sophie költözik St. Carysbe, hanem a jóképű Josh is, aki korábban zenei producer volt Los Angelesben, de úgy döntött, hogy mostantól a nagyanyjának segít a kis szálloda vezetésében. Ahogy ez a romantikus regényekben (és a való életben?) lenni szokott: a fiatalember azonnal beleszeret a lányba. Mivel azt tapasztalja, hogy érzelmei nem találnak viszonzásra, pedig határozottan érzi, hogy a lány is vonzódik valamelyest hozzá, a folytonos elutasítás miatt sajátságos nyomozásba kezd, mert azt sejti, hogy a lánynak olyasmi történt a múltjában, ami magyarázattal szolgálhat a tartózkodó viselkedésére.

Habár ez valóban egy kedves és kellemes, szórakoztató regény, azért érint benne a szerző egy-egy komoly témát is. Szóba kerül például a depresszió, az öngyilkossági kísérlet, az időskori szerelem, az özvegység, a hűtlenség, a betegség, a siker és a megcsömörlés az álomvilág hazugságaitól, és sok egyéb is.

Kifejezetten tetszett, hogy a regény szinte összes szereplője érdekes egyéniség, egy-két kivétellel a legtöbbjüket megkedveltem az olvasás során, ráadásul a mellékszereplők élete is nagy hangsúlyt kap a történetben. A szerző úgy alakítja az egyéniségüket, hogy a kezdetben nem túl szimpatikus figurák java részéről is kiderül, hogy vannak jó tulajdonságaik, emberiek és szerethetőek, még a kisebb-nagyobb hibáikkal együtt is. Mert ugyan kinek ne lennének hibái? Az pedig csak hab a tortán, hogy az írónő sorai által láthatjuk, hogy a szerelem nem korfüggő, és nem csak a fiatalok és „szépek” kiváltsága. A bocsánatkérés és a megbocsátás pedig olyan dolgok, melyekkel érdemes élnie időnként mindannyiunknak, és a mindent tisztázó beszélgetésekre is lehetőséget kell(ene) teremtenünk olykor-olykor az életünk során.

Beteljesítette ez a regény azt, amit vártam tőle: kellemes kikapcsolódást, szórakoztató olvasásélményt nyújtott, szép helyszínekkel, szerethető szereplőkkel, sok napsütéssel, tengerparti érzéssel, szerelemmel, és nem túl szirupos, de nagyon is romantikus cselekménnyel és végkifejlettel. Jó volt olvasni.