Marina Lewycka: Eperföldek

Mivel az Angliában élő, ukrán származású Marina Lewycka (aki 1946-ban egy Kiel melletti menekülttáborban látta meg a napvilágot) Rövid traktortörténet ukránul című műve teljes mértékben elnyerte a tetszésemet, elhatároztam, hogy az írónő további, magyarul megjelent könyveit is elolvasom. Az Eperföldek első oldalait követően az a gyanúm támadt, hogy ez mégsem ígérkezik annyira jó olvasmánynak, mint az előző mű a szerzőtől... ám ezt a kételyemet Marina Lewycka a következő oldalakon teljes mértékben eloszlatta.

Az Eperföldek főszereplői Andrij és Irina. Mindketten ukránok, és mindketten szezonális eperszedésre indultak Angliába, a jó pénzkereset reményében, mint a sok más országból érkező bevándorló, illetve „vendégmunkás” is. A szépséges angliai eperföldön két, nem túl komfortos lakókocsi szolgál számukra szállásul, egyik a férfiaknak, másik a nőknek. Tomasz, Jola és Marta lengyel, Emanuel Malawiból való, a két kínai lány közül az egyik talán nem is kínai, a titokzatos Vitalijról senki sem tudja pontosan, honnan is származik és ki is ő valójában. Néhányan igyekeznek együttműködni a többiekkel a munkavégzés és a csekélyke szabadidő során, míg mások nem; szövődnek barátságok és más kapcsolatok köztük. Elbeszéléseikből megismerhetjük, hogyan és milyen okok miatt érkeztek Angliába, mit remélnek az angliai munkától, illetve mire szeretnék fordítani a keresetüket.

Azonban kiderül, hogy az idénymunkaként választott eperszedés nem egészen habos torta, a kereset és a munkavégzés körülményei sem pontosan megfelelőek a beígértnek, és a magukat zseniális munkaközvetítőknek kiadó alakok legtöbbje gengszter, akik közül többen is szemet vetnek a fiatal és szépséges Irinára. A lány számára az egyik legveszélyesebbnek Vulk bizonyul, aki az eperszedés helyett teljesen más jellegű munkára akarja befogni a fiatal és csinos lányokat, valamint igencsak sajátságos „udvarlási móddal” próbálkozik Irina irányában, melyben szerinte bármilyen eszköz, mások által gátlástalannak és gusztustalannak nevezett cselekedet (az emberrablás is) simán megengedhető lépés a cél érdekében.

Ahogy telnek a napok, a szereplők egyre izgalmasabb és bonyolultabb, veszélyes helyzetekben találják magukat. Irina és Andrij a kezdeti távolságtartás után egyre inkább egymásba bonyolódik, még ha ezt sokáig nem is igazán ismerik fel, és kapcsolatukban sok a félreértés és az ellentmondás, sokáig kóstolgatják egymást. Az írónő kiválóan szövi bele a két fiatal kapcsolatába azt a feszültséget, távolodást és közelítési kísérletet, ellentmondást, ami az ukrán bányászfiú által képviselt régi rendszer eszméit és az új Ukrajnát képviselő fiatal diáklány eszméit jellemzi.

Az eperszedés mellett bepillantást nyerhetünk egy baromfifeldolgozó-üzem bevándorlók által végzett munkafolyamataiba és körülményeibe – olyannyira hitelesen, élesen és szemléletesen, hogy napokig rá sem tudtam nézni csirkehúsra, miután elolvastam az erről szóló részt. Kibontakozik, a szereplők történeteit megismerve, hogy mi mindenre képes az ember egy jobb élet reményében: ki ilyen, ki olyan motivációtól vezérelve, különféle módszereket és eszközöket bevetve próbál az általa áhított jobb élet felé vezető úton haladni, ám menet közben az is kiderülhet, hogy a választott út nem is mindig a kitűzött cél felé vezet.

Én a magam részéről Irina és Andrij mellett főszereplőnek tartom Kutyát is. Ahogy az írónő megjeleníti Kutya személyiségét, az szerintem zseniális – bizonyára nem véletlen az sem (sőt: nagyon is találó), hogy a könyv borítóján egy érdekes formájú zöld kutya éppen – hát, hogy is fogalmazzam finoman – lepisil egy nagy szem érett epret.

Úgy érzem, rengeteg kérdést generálhat ez a regény az olvasóban, legalábbis számomra elgondolkodtató ez a mű, több témát illetően is. Például morfondírozhatunk a bevándorlás kérdésein és problémáin (a bevándorlók szemszögéből és a „befogadó” ország szemszögéből is), a két ukrán fiatal különböző családi hátteréből és különböző politikai nézeteikből adódó ellentétein, a férfi és nő kapcsolat kérdésein, a szegénység és gazdagság fogalmán, Kelet és Nyugat erősségein és gyengeségein, az idénymunkások kihasználásának problematikáján, a lánykereskedelem embertelenségein, az állattartás körülményein, az igaz szerelmen... és még sorolhatnám. Töprenghetünk azon is például, hogy milyen volt a politikai helyzet és a társadalmi berendezkedés a mű eredeti, 2007-es, majd a magyar nyelven kiadott, 2010-es megjelenésekor Angliában és Ukrajnában, és mi változott azóta, mi a helyzet napjainkban.

Kitűnő megoldás szerintem, hogy némely szereplő elbeszélése különböző betűtípussal jelenik meg a könyvben. Ha borzasztóan szőrszálhasogató akarnék lenni, és emiatt mindenképp találni akarnék valami nekem kevésbé tetszőt a könyvben, akkor azt írnám, hogy Emanuel leveleit valami könnyebben olvasható betűtípussal szívesebben vettem volna, de egyébként az ő történetét a nővéréhez írt leveleiből megismertetni az olvasókkal szerintem az egyik kiemelkedően jó ötlet az írónőtől.

A fordító (Szabó Réka Eszter) munkája is lenyűgözött, ugyanis szinte hallottam olvasás közben bizonyos szereplők akcentusát, némelyik szereplő beszédének ízességét, és kitűntek Emanuel leveleinek nyelvi, illetve fogalmazási sajátosságai is.

Habár ez egy önálló regény, független a Rövid traktortörténet ukránul című műtől, én mégis azt javaslom, hogy aki szívesen olvasna az írónőtől, az először inkább az első regényével kezdje. Ugyanis az Eperföldek utolsó részében egy igen fontos személy bukkant fel a Rövid traktortörténet ukránul szereplői közül, és ez számomra valahogy szívet melengető volt. Sajnálom, hogy nem találtam már jóval korábban rá Marina Lewycka műveire, de ebben is igaznak bizonyult a mondás, hogy jobb későn, mint soha. Kár lett volna, ha ezek a regények kimaradnak az olvasmányaim közül, örülök, hogy rájuk leltem, a könyvesboltok kínálatát böngészve.

Véleményem szerint az Eperföldek egy igen izgalmas, fordulatokban bővelkedő, lebilincselő, fanyar humorral és öniróniával fűszerezett, elgondolkodtató regény, amely kitalált történetet mesél el, kitalált szereplőkkel, érdekes sztorikkal, ám valószínűleg nem kevés a történet, illetve a felvázolt körülmények valóságalapja.