Főkép

Marina Lewycka ukrán szülők gyermekeként 1946. október 12-én, a németországi Kiel melletti menekülttáborban látta meg a napvilágot, majd Angliában nevelkedett. Rövid traktortörténet ukránul című, önéletrajzi elemeket tartalmazó regényét több mint 30 nyelvre fordították le, számos irodalmi díjat nyert, ez a műve hozta el számára az első nagy sikert írói pályája során.

 

A történet mesélője a középkorú Nagyezsda, aki Angliában él férjével és lányukkal. Amikor Nagyezsda anyja meghal, közte és nővére (Vera) közt vita kerekedik a hagyatékot illetően. Attól kezdve nemigen beszélnek egymással. Ám két évvel később az özvegysége óta egyedül élő apjuk bejelenti, hogy megnősül, ugyanis beleszeretett egy szerinte gyönyörű ukrán nőbe, bizonyos Valentinába. A két nővér nem nézi tétlenkedve a kapcsolatot, mivel igen egyoldalúnak látják a 84 éves apjuk és a 36 éves nő közti szerelmet. Habár Nagyezsda és Vera különböző vérmérséklettel és érzelmekkel, és talán különböző okoktól vezérelve, de ugyanolyan elszántan és immár egymással kommunikálva, sőt inkább szövetkezve próbálják a papát jobb belátásra bírni és Valentinát félreállítani. Azonban a frigy megköttetik. Ennek a házasságnak a tragikomikus hétköznapjait és következményeit meséli el Nagyezsda. A két nővér pedig egyre mélyebbre ás az ukrán gyökerek felé, felidézve a múltat, a sokszor fájó és gyötrelmes emlékeket, felszínre hozva a családi titkokat és drámákat, miközben igyekeznek apjukat kimenekíteni a számító, gátlástalan Valentina karmai közül.

 

Bár a történet nagyjából másfél évet mesél el, valójában sokkal hosszabb időszak eseményeibe nyerhetünk bepillantást a családtagok visszaemlékezései által. Több évtizedet és több generációt felölelő családtörténetbe csöppenünk, mely egyben némi rálátást nyújt az ukrán történelem bizonyos részleteire is. Ezen történelmi részletek a néhány szép, meghitt pillanaton kívül rengeteg borzalmas, megrázó emléket elevenítenek fel az ukrán család generációinak életéből. (Például szóba kerül az 1932-33-ban Ukrajna-szerte hét- és tízmillió közti emberéletet követelő mesterségesen előidézett éhínség, majd később a II. világháború borzalmainak ukrán vonatkozásai, következményei, a munkatáborok rettenetei.)

 

Mikor először a kezembe vettem a könyvet, úgy gondoltam, egy családregényt kapok, néhány történelmi elemmel kiegészítve. Ám ez a könyv sokkal több annál. Társadalmi problémák sokasága sorakozik fel a sorok közt megbújva.

 

Egyrészt az idős emberek kiszolgáltatottsága, hiszékenysége szembetűnő a történetben. Ez igenis egy fontos probléma, az idősödő társadalmak egyéb problémáival együtt. Nem állítja a szerző, még csak nem is sugall olyasmit, hogy minden idős emberre jellemzőek lennének azok a tulajdonságok, személyiségüket érintő változások, mint amiket Nyikolaj Majevszkij esetében láthatunk, de mégiscsak felhívja a figyelmet ezzel a történettel arra, hogy igenis előfordul(hat) a való életben is az, hogy az idős embert, annak érzelmeit, belátási képességeinek gyengülését mások kihasználják. Érdekes és szerintem fontos az is, hogy Marina Lewycka ennek az idős férfinak nem csupán a hanyatló testi és mentális egészségét, fizikumának erőtlenedését mutatja be, hanem rávilágít arra is, hogy a férfi elméjének bizonyos területei még az előrehaladott korában és romló általános állapotában is milyen élesen működnek: ahogyan és amilyen szenvedéllyel, részletességgel és pontossággal mesél a repülőgépekről és ír könyvet Nyikolaj a traktorokról, az lenyűgöző. Számomra olyannyira, hogy bár soha nem érdekeltek sem a repülőgépek, sem a traktorok tervezésének, fejlesztésének, gyártásának részletei, sem az ezekkel kapcsolatos történelmi adatok, a könyv olvasása során képes voltam utánanézni például Andrej Nyikolajevics Tupoljev repülőgép-tervező munkásságának és néhány traktortípusnak is. Nem állítom, hogy hiányosságot éreztem volna, ha ezekről nem szerzek tudomást az életem során, és azt sem, hogy most mélyreható ismeretekre tettem volna szert a témát illetően, de ha már a Rövid traktortörténet ukránul ilyen érdekesen hívta fel a figyelmemet ezekre, bizony kíváncsivá tett annyira, hogy rákeressek az interneten néhány címszóra és tudományos leírásra hiteles forrásokból. Mint ahogyan elolvastam az ukrán történelemmel kapcsolatos néhány írást is.

 

Nyikolaj a készülő könyvét így zárja (és ez is végtelenül szimpatikus számomra Lewycka részéről): „Használjuk a mérnökök által kifejlesztett technikát, de tegyük azt alázatos, mérlegelő lélekkel. Soha ne engedjük, hogy a technika uraljon bennünket, és soha ne használjuk arra, hogy mások fölött uralkodjunk vele.”

 

Másrészt a bevándorlás illetve a menekültkérdés is igen hangsúlyos a történetben. Ez is jelentős társadalmi probléma, és kétségkívül érzékeny téma. Lewycka ebben sem egyfélét láttat: az ukrán Valentina gátlástalanul és bárkin átgázolva törtet az érdekeinek megfelelően az új hazájaként kiszemelt országban; azonban korábban az ukrán Nyikolaj és családja is bevándorló státusban kezdte angliai életét, ám ők szelíd, szerény és szorgalmas emberekként igyekeztek beilleszkedni új hazájuk társadalmába.

 

Ezeken kívül is sok érdekes téma, gondolat, probléma kerül szóba a regény lapjain, még ha némelyik csak érintőlegesen is, de mindenképp elgondolkodtatóan: a hagyaték körüli viták az örökösök közt, a különféle okból kerekedő családi perpatvarok, a múlt bizonyos részleteinek eltitkolása az utódok elől, testvérféltékenység, az idős ember elmagányosodása, megcsalás, megbocsátás, hatalom és azzal való visszaélés, és még hosszasan sorolhatnám.

 

„Ha valakinek hatalma van, a gyengébbek mindig megpróbálnak a kegyeibe férkőzni. Nézd meg, hogy próbál a papa is mindig Valentina kedvére tenni, még akkor is, ha Valentina gyötri őt.”

 

A Geopen Könyvkiadó kötetei közül már igen sok bizonyult remek olvasmánynak számomra. Bár nem elsősorban a könyv borítója alapján választok magamnak olvasnivalót, azért előfordul, hogy egy-egy műre a tetszetős borító hívja fel a figyelmemet. Nos, a Rövid traktortörténet ukránul általam olvasott példányának borítója okozott némi meglepetést számomra, ugyanis a külső fedőborító kék-sárga (mint az ukrán búzamezők és a kék ég) színei, az előtérben mintegy árnyékként álló alak a sarlóval és kalapáccsal a kezében szerintem teljes telitalálat a könyv témájához. Azonban a külső fedőborítót levéve a megszokottól egészen eltérő borítót találtam (általában a külső és a belső borító grafikája, mintája, színe megegyezik, vagy a színes, mintás külső borító alatt egyszerű, egyszínű borító szokott megbújni). Ennél a könyvnél azonban egy piros push-up melltartót ábrázoló belső borítót találtam (talán Valentina személyisége és a „szerelem” témája indokolhatja ezt – ám a műben többször is szerepel egy bizonyos csipkés, fényes anyagú, zöld melltartó, de piros nem).

 

Marina Lewycka humort és öniróniát nem mellőzve írta le ezt a sokszor megrendítő, tragédiákkal és szomorúsággal, a történelem kegyetlen időszakaival és a traktorgyártás részleteivel tűzdelt családi történetet, és így ez egy igen szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány volt számomra. Viszont csakis felnőtt olvasóknak való!