Főkép

Ahogy a világirodalomban, úgy a magyarban is kimondottan ritka az, amikor két (vagy akár több) művészeti ág képes valódi interakcióba lépni egymással egyazon kötet lapjain. Az utóbbi időkben a jobban sikerült ilyen kötetek közül említhetném Farkas Péter sajnos kevéssé ismert Nehéz esők című könyvét, de Krasznahorkai László több újonnan írt művét is. Az egyik ilyen alkotása A Manhattan-terv, amelyben a szöveget kísérő képek – legyenek bármilyen jól sikerültek is – funkciójuk szerint inkább csak illusztrációk, vagy a 2010-es ÁllatVanBentet, amelyben különös kölcsönhatásba lép egymással a Nobel-esélyes szerző által írt szöveg a neves német festő, Max Neumann képeivel, és így válik maga a kötet kettejük művészetének egyenrangú és egymástól elválaszthatatlan kollaborációjának ékes bizonyítékává.

 

Valami ilyesmi történt Áfra János és Szegedi-Varga Zsuzsa koprodukciójában is, de azt hiszem, egyértelműen kijelenthető, hogy sokkal tovább feszítették ezt a fajta összművészeti keretet, mint tette azt a fent említett Krasznahorkai egy évtizeddel ezelőtt. A kettős című Termékeny félreértés / Productive Misreadings ugyanis kimondottan zavarba ejtő kiadvány, több szempontból is.

 

Bár elmondható, hogy ez a kötet is két művész egymással folytatott virtuális (virtuális, mert Áfra és Szegedi-Varga több mint tízezer kilométerre él egymástól, az egyik Debrecenben, a másik Bostonban) párbeszédére épül, de már az sem határozható meg egyértelműen, hogy ez a párbeszéd voltaképpen miről is szól. Ugyanis nehéz nemcsak a versek, de a képek témáját és az azokat életre hívó erőket is megérteni, megragadni. Ugyanakkor arra a kérdésre viszont könnyűszerrel válaszolhatunk, hogy mi is a Termékeny félreértés: elmondhatjuk, hogy ez sem egy verseskönyv képekkel, sem egy képeskönyv versekkel, ugyanis nem billen el a képzeletbeli mérleg serpenyője egyik irányba sem, így válik ez a vékonyka kötet a két művészeti ág, az irodalom és a digitális festészet egymásba fonódó és megbonthatatlan ötvözetévé. Mondanom sem kell, hogy kimondottan ritka az ilyesmi.

 

 

Azt hiszem, az ötletes cím adhatja a kezünkbe az egyik legkézenfekvőbb értelmezési lehetőséget. Hiszen ha ilyen nehéz megfejtenünk (mintha egy verset kötelező jelleggel meg kellene fejteni) Áfra János zömében (poszt)apokaliptikus hangvételű szövegeit, és ha ennyire nehéz hová tennünk Szegedi-Varga élénk színekkel ábrázolt, csonkolt, nonfiguratív képeit, akkor szinte garantált, hogy félre fogjuk érteni, amit a szerzők eredetileg gondoltak, de hála a két művészeti ág egymásba kapaszkodásának, szétválaszthatatlanságának és az egész alkotás sodró lendületének, a kellően nyitott befogadó számára minden adott ahhoz, hogy ez a félreértés valóban termékeny legyen, és így önerőből saját értelmezést alakíthasson ki magának a kötettel kapcsolatban.

 

Ugyanezt a töredékességet, megfejthetetlenséget közvetítik Áfra verseinek angolul megjelenő változatai is, ugyanis ezek egyértelműen nem egyszerű fordítások, nem átírások, hanem a maguk hiányosságában, csonkaságában és szétesettségében megint csak olyan új síkokat nyitnak a műben, amelyeket maguknak az olvasóknak kell betölteniük.

 

Azt hiszem, a Termékeny félreértés a tavalyi év egyik legkülönlegesebb összművészeti alkotása, amely elsősorban a kellően nyitott és kreatív energiáit harcba bocsátani kész olvasók számára lehet nagy élmény. Én mindenesetre ajánlom nekik!