Főkép

Shai Maestro (zongora) korunk egyik folyamatosan és kiegyensúlyozottan emelkedő csillaga. Már egészen fiatalon berobbant a köztudatba Avishai Cohen nagybőgős társaságában, a 2008-as Gently Disturbed korongjuk Mark Gulianával idén lett éppen tíz éves, amelynek alkalmából kisebb-nagyobb megszakítással turnéznak világszerte. Önállóan, egy sor trió lemez és közreműködés után, rögzített hangfelvételen igazán most produkált új albumával valami egészen zseniálisat, Jorge Roeder (bőgő) és Ofri Nehemya (dobok) társaságában.

 

Az új korong erős dallam-központúsága egy egészen újszerű harmónianyelvre épül. Az albumot nyitó „My Second Childhood” egy olyan szólózongora darab, amely azonnal a középpontba helyezi Maestro légies játékát és széles horizontú teret nyit előttünk, amelyben a végtelen nyugalom és a keserű bölcsesség tapasztalatában ötvözi a keleti és nyugati zenei nyelvek dialektusait. A „The Forgotten Village” minimalista kísérete mintha ezt csak annyival egészítené ki, hogy előkészíti hármójuk érett játékának alapvetését, a téma derekán megjelenő félelmetes harmóniacserékre épített ritmustagolásokkal létrehozott dallamerdőt. Mert valóban el lehet veszni az ötletek sűrűjében, amelyek mesterien ötvözik az improvizatív és az előre megkomponált elemeket egymással.

 

A címadó „The Dream Thief” középrésze, a seprűvel kísért kecses bevezetés dallamát egy kérlelhetetlen, a bájak jórészétől már megfosztott váltakozó melódiává formálja át, amelynek szépsége éppen ebben az ellentmondásosnak tűnő, a hangsúlyos és hangsúlytalan pulzálás forgásából fakad, amelyet szinte robbanásig feszítenek a basszusszólam csúcsra járatásakor. A zene drámai hirtelenséggel üresedik ki, hogy aztán nulláról ismét egyre feszültebbé váljon, majd a harmóniák váltakozó funkciója végén már egy egészen más érzelmi kontextusban találjon magára a téma elejéről ismerős dallam, amelyet a bőgőszóló nem variál, hanem kiegészít, magát a formát rendezvén át – hogy aztán egy még további csavarral az „A Moon’s Tale” voltaképpen csak röviden reflektáljon a dallamra.

 

Az album számtalan zenei finomságait előre bemutatni talán illetlenség lenne, legfontosabb zenei üzenete kétségtelenül a zenei nyelv kérlelhetetlen jelenidejűsége, amelyet Maestro tovább fokoz a „What Else Needs To Happen?” politikai üzenetével. A darab egy izgalmas kísérlet arra, hogyan lehet korunk egyik legnagyobb politikai orátorát, az előző amerikai elnök, Barack Obama beszédeinek egyes részeit a zene improvizatív terében felhasználni. Az élmény minden hallgatáskor egészen megrázó, az iskolai lövöldözések áldozatainak emlékétől megrendült elnököt halljuk és a szavak jelentése, a beszéd mondanivalója a trió finom kíséretében, legyen akármennyire is meditatív, rendkívül erőteljes. A változásért kiáltó Obamát ugyan nem hallotta meg a fegyverlobbi, de Maestro muzsikájában kontextualizálva, az improvizáció után ismét visszatérő beszéd első pár sora napjainkban sok helyütt alkalmazható imperatívusz:

 

„We need a change in attitudes. Among everybody!”

 

A folytatásban pedig nagyszerű gondolatok hangzanak el: „Powerful gun owners, those who are unfamiliar with guns. We have to have a conversation about it, and fix this! We’ve gotta shift how we think about this issue. And we have a capacity to change, but we have to feel a sense of urgency about it, we as a people have got to change. That’s how we honor those families.”

 

A jelentés világos: mi magunk vagyunk felelősek mind a magunk, mind pedig a közösségünk sorsáért, amelynek meghatározásában alapvető szerepet játszanak a saját gondolataink és azok hangoltsága, a más emberek iránti tiszteletünk. Mi lehetne ennél ma aktuálisabb?

 

Előadók:

Shai Maestro – zongora

Jorge Roeder – bőgő

Ofri Nehemya – dobok