Főkép

Egy könnyed, kikapcsoló krimire vágytam a téli estéken, ehelyett egy véresen komoly, társadalmi kritikát is ábrázoló, lélektani élveboncolásba csöppentem, ahol a brutalitás mennyisége már egy picit a komfortzónámon kívül volt. És hiába próbáltam magam azzal nyugtatni, hogy ez csak egy kötet, sajnos valós tényeken is alapulhatna. Charlotte Link nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy megrajzolja a kelet-európai emberkereskedelem portréját, amely igazából egy országokon és felsőbb körökön átívelő, szövevényes hálózat. Egy olyan egység, ha tetszik, pókháló, amely nagy területet fed le, és bárhol támad zavar, szálszakadás, azonnal reagálnak rá, és újraszövik a hálót.  

 

A cselekmény két szálon fut, egyrészt Bulgáriában, ahol fényes jövőt, sok-sok pénzt ígérve egy ügynökség szerződteti le a szép lányokat, hogy aztán külföldön prostitúcióra kényszerítse őket. A másik szál pedig Franciaország, ahol a bordélyházak üzemelnek. Innen szökik meg egy lány, hogy aztán mindent és mindenkit magával rántson a menekülés során.

 

Azt hiszem, ennél találóbb címet nem is kaphatott volna Charlotte Link új kötete, mert ha egyesével vizsgáljuk meg a szereplőket, mindegyikük egy-egy rossz döntést hozott, ami aztán egy dominóeffektust indított el, és mindent felégetett körülöttük. Simon befogadott egy anorexiás, láthatóan zűrös lányt, hogy aztán menekülnie kelljen egy bűnhálózat elől. Natalie nem hallgatott a megérzéseire, és csak azért is benne maradt egy régóta nem működő kapcsolatban, hiába látta a jeleket. Jérôme segítő kezet nyújt egy lánynak, akit tulajdonképpen ő kísér a pokol kapujáig. Kristina még egy esélyt akart adni Simonnak, hogy rendezzék a nézeteltéréseiket. Szelina, aki nem elég, hogy megszökik egy franciaországi bordélyból, ahová akarata ellenére vitték, de még egy fontos és értékes tárgyat is magával visz, amelyért megindul a hajtóvadászat ellene. De kiemelhetném a bulgáriai szálat is, ahol az elkeseredett családok önként ajánlják fel a lányaikat több ezer euróért, modellügynökségnek álcázott emberkereskedőknek. A jobb élet reményében bele sem gondolnak a tetteik következményeibe, mire észbe kapnak, a rendőrség is tehetetlen. De a korrupt rendőr sem kivétel ez alól, aki az adósságai átvállalása fejében megtesz egy-két szívességet az alvilági köröknek. Egyenként nézve pici tévedések, de a következményeik beláthatatlanok.

 

Ha végignézünk a szereplőkön, gyakorlatilag nincs közöttük olyan, akinek az önbizalma, a családi élete többé-kevésbé rendben lenne. Mindannyian lelki sérültek, komoly batyukat cipelnek évek, évtizedek óta a vállukon. Van itt anorexia, elhanyagolás, alkoholista szülő, végtelen megalázkodás, önként és teljesen feleslegesen vállalt mártírkodás, éhezés, kilátástalanság. A sok negatív és rossz, amikor egy mátrixban találkozik, akkor igazi gyilkos eleggyé áll össze, amely nettó életveszély minden részvevő számára. Valamennyit fejlődnek a történet során a szereplők, de igazán nagy megváltások nem következnek be. És a kötet vége sem hozza el a várt feloldozást, mert aki túléli, annak a meglévő mentális problémái mellé még élethosszig tartó bűntudattal is szembe kell néznie. Rám is hasonlóan hatott: pozitív lett valamennyire a vége, de közben mégsem éreztem a katarzist. Inkább csak egy halom követ láttam a romba döntött életek után, de valódi esély nincs az újraépítkezésre, és ez végtelenül elszomorító látvány.

 

Bevallom, nekem ez a történet egy fokkal kegyetlenebb és szívszorítóbb volt, mint vártam volna, mégsem tartom rossz döntésnek, hogy elolvastam. Olyan intenzitással pörögtek az események, hogy a kötet harmadától körülbelül letehetetlenné tették. Hiába viszolyogtam a sztoritól, a kíváncsiság erősebb volt. Ráadásul a vége sem egy elcsépelt, klisés happy end lett, emiatt is érdemes beszerezni és elolvasni Charlotte Link új könyvét.