Főkép

A történelmi regények kedvelői 2018-ban minden bizonnyal kőbe vésték és szívükbe zárták Cserhalmi Dániel nevét, amikor a Csengőfrász című első regényének megjelenésével egy űrt töltött be a magyar irodalom palettáján. Én külön szerencsésnek mondhatom magam, mert kifejezetten kedvelem az ’50-es évek Magyarországáról szóló műveket – de nem csupán ezért. A szerzővel való személyes megismerkedésünket követően ugyanis úgy alakult, hogy felkérést kaptam tőle: legyek előolvasója készülő új regényének, ami természetesen még mindig hű az „ÁVH-regények” kategóriához. Nagy megtiszteltetéssel fogadtam el a feladatot; mi, könyvmolyok szeretünk kicsit a kulisszák mögé látni, megtudni némi háttérinformációt a szerzőkről, készülő regényükről. Képzelhetitek, milyen érzés volt tehát egy magamfajtának belecsöppenni egy regény születésébe!

 

Köztudott, hogy a jelenlegi járványhelyzet sajnos nem tett jót a könyvmegjelenéseknek, a Szibériai csapda esetében is több hónap kellett, míg végre a könyvet fizikai valójában kézbe vehettem. Itt meg kell jegyeznem, hogy a végeredmény – az Alexandra Kiadó jóvoltából – egy igazán piacképes, küllemre is nagyon impozáns kötet lett.

 

A regény főszereplője Csonka ezredes, akinek múltbéli sötét foltjait a volt ludovikás tiszttársa, Pállfy György tünteti el, cserébe „csupán” csatlakoznia kell a Katonapolitikai Osztályhoz (vagy ahogy akkoriban hívták: „katpol”-hoz – ez a szerv volt az Államvédelmi Hatóság elődje), ahol kezdetben a nácikkal kollaborálók felkutatása volt a feladata. Nem volt más választása, mert csak így kerülhette el a börtönt. Idővel a dolgok kissé elfajultak, koholt vádakkal ártatlanokat is elfogtak, megkínoztak. Csonkát hiába gyötörte a lelkiismeret, a helyzetből nem volt kiút, egészen a „katpol” megszüntetéséig, ekkor ugyanis Piliscsabára kerül az ottani laktanya élére. Ám Pállfy letartóztatása, majd halálra ítélése Csonkát megrémiszti, biztos benne, hogy az ÁVH hozzá is eljut, és őt is ki akarják majd vonni a forgalomból. Néhány tiszttársa, bizalmasa segítségével terveket sző hát, hogy ezt megelőzze, és titokban – feleségével és lányával együtt – elhagyhassa az országot. Ismeri az ÁVH eszközeit, hiszen „katpol”-osként a múltban ő is ugyanazokkal dolgozott, ezért biztos benne, hogy képes az időközben a faluba érkező ÁVH-nyomozók előtt járni egy lépéssel. De vajon tényleg így van-e? Feltétel nélkül megbízhat-e a társaiban? Sikerülhet-e a szökési tervük, és ha igen, milyen áron?

 

Csakúgy, mint az első regénye írásakor, a szerző ezúttal is nagy gondot fordított a hitelességre – ezért csak alapos kutatómunkát követően kezdett bele az írásba. Ismerve az előző munkáját, én a hitelességben nem is kételkedtem, ám korántsem számítottam ilyen ütős cselekményre. Ezen a téren mindenképpen nagyfokú fejlődést érzek a szerző munkájában, magabiztosan mozog az ÁVH világában, a karakterek kidolgozása is élethűbbre, pontosabbra sikerült. Az ÁVH-nyomozók Piliscsabára kerülésétől kezdve mindvégig fenntartja az olvasó érdeklődését, egy percig sem unatkozhat. Hiába nem volt számomra ismeretlen a szöveg, most, a második olvasásakor is ugyanolyan lelkesen, izgatottan követtem a sorokat, mint első alkalommal (ráadásul ezúttal csak a saját szórakoztatásom céljából tettem). Nem vagyok túl nagy filmrajongó, a könyveket mindig is többre értékeltem, de ezúttal úgy érzem, ez a történet megállná a helyét a filmvásznon is – én mindenképpen megnézném, ha egy filmrendező úgy gondolná, adaptálja.

 

A Szibériai csapda a történelmi regény és a krimi remek ötvözete, mindkét műfaj kedvelői számára bátran ajánlom. De vigyázzatok! Ha egyszer elkezditek, nincs megállás a 464. oldalig! Az én ízlésem pedig nem valószínű, hogy a jövőben változik annyit, hogy kerüljem ezt a témakört, de az biztos, ha Cserhalmi Dániel továbbra is ellát hasonló minőségű olvasmányokkal, akkor végképp esélyem sincs.