Hódos Mária – Farkas Erzsébet: Fiaim, hol vagytok?

Interneten olvastam valahol a Fiaim, hol vagytok? című könyv megjelenéséről. Először a címe volt figyelemfelkeltő számomra, csak utána olvastam el a rövid ismertetőt, melyből megtudtam, hogy tulajdonképpen a zsidóságot érintő témával foglalkozik, méghozzá egyedi, sajátságos formában: egy eredeti napló bejegyzésein keresztül mutatja be egy fiúotthon mindennapjait az 1938-1942 közötti időszakban.

Noha nincs személyes kötődésem a zsidósághoz, és a tanulmányaim során megismert, zsidóságot érintő történelmi és irodalmi műveken kívül nem sokat olvastam a témával kapcsolatos további írásokat, erre kifejezetten kíváncsi lettem, mivel én mindig is az igazi emberi sorsokat bemutató műveket részesítettem előnyben. Az elesettek, hátrányos helyzetűek, kiszolgáltatottak sorsa mindig is megrendítő volt számomra; mélységesen felháborít a diszkrimináció, ami egy embert például a származása, vallása, neme, bőrszíne miatt ér.

Kiderítettem, hogy 2019 decemberében lesz a könyv bemutatója Budapesten, és úgy szerveztem az időbeosztásomat, hogy ott tudjak lenni a könyvbemutatón. Azonban sajnos egy betegség közbeszólt, és hiába a gondos tervezés, nem tudtam elmenni a programra. Bosszantott, csalódott és szomorú voltam, hogy mégsem jutottam el a szerintem tartalmasnak ígérkező eseményre.

A könyvet azonban természetesen beszereztem.

Mikor végre elkezdhettem olvasni a könyvet, saját magam számára is meglepő volt, hogy mégsem az általában megszokott „néhány nap alatt kiolvasom” forgatókönyv valósult meg – és nem azért, mert nem bizonyult volna érdekesnek számomra a történet. Sőt! Olyannyira mély tartalommal, elgondolkodtató részletekkel bír ez a könyv, hogy egy-egy oldal után tele volt a fejem számos kérdéssel, elmélkednivalóval, melyeknek időt kellett adnom, hagynom kellett leülepedni az olvasottakat. Ráadásul elgondolkodtatott az is, hogy pont most került sor az életemben ennek a megrendítő műnek az olvasására, amikor egyikünk sem tudhatja, hogy milyen további változásokat hoz életünkbe a járványhelyzet a már érzékelhetőeken kívül (munkanélküliség, anyagi gondok és egyéb nehézségek).

A napló írója Holczerné Farkas Erzsébet, aki 1938-ban a harmincas éveiben járó fiatal elvált nő volt, aki az akkor ötéves kisfiával Békésre költözött, hogy a helyi gyógyszerész (Goldberger Lajos) kérésére tíz nehéz sorsú fiúgyermek nevelését vállalja. Már az is figyelemreméltó tény, hogy Erzsébet kb. 80 évvel ezelőtti naplója megmaradt az utókornak. Ezt a felbecsülhetetlen értékű dokumentumot Erzsébet egyik unokája, Hódos Mária dolgozta fel: a lapok alján magyarázatokkal, történelmi adatokkal egészítette ki az eredeti naplót, amely kiegészítéseket minden bizonnyal rengeteg kutatómunka előzött meg részéről.

A könyv, mely igaz történetet mutat be, az 1938-1942 közötti időszakban a fiúk és Erzsébet mindennapjait tárja az olvasó elé. Számomra elgondolkodtató, megható, szívhez szóló és tartalmas olvasmánynak bizonyult a Fiaim, hol vagytok?. Olyan igaz történetet olvashattam amely bemutatja egy kor jellemzőit, társadalmát, a történet „főszereplőinek” életét, illetve életük egy bizonyos időszakát (amely időszak nyilvánvalóan a további életükre is hatással volt), mindennapjainak szépségeit és nehézségeit – ez utóbbiból jutott nekik bőven. El sem tudom képzelni, hogy Erzsébet honnan merítette azt a mérhetetlen erőt, energiát, kitartást, amivel a reábízott igencsak hátrányos helyzetű zsidó fiúkat tényleg a saját fiaiként igyekezett nevelni. Mégpedig úgy igyekezett nevelni a „fiait”, hogy közben szeme előtt tartotta a korábban általa látogatott pszichológiai szemináriumon szerzett elméleti tudást, és igyekezett ezeket alkalmazni a gyakorlatban amennyire csak tudta, a rossz körülmények, az elképesztő szegénység, az őket ért rengeteg támadás és diszkrimináció ellenére, rengeteg szeretettel, elszántsággal, hivatástudattal, akkor is, amikor senki de senki nem állt már a fiúotthon fennmaradása mellett csak ő és Goldberger Lajos; akkor is, amikor szegényként és zsidóként számos megaláztatásban és nehézségben volt részük. Természetesen, mai szemmel nézve, nem biztos, hogy mindig egyetértünk a nevelési módszereinek egy-egy elemével, de egészen biztos vagyok abban, hogy mindent a legjobb tudása szerint és a gyermekek érdekét szeme előtt tartva igyekezett tenni. Érdekes az is a műben, hogy kendőzetlenül, őszintén tárja az olvasó elé, hogy a zsidóságon belüli támadások is érték az otthont és lakóit, az erőteljes és embertelen „külső” támadások mellett.

Kőszegi Ábel így ír a fülszövegben, és ezzel a gondolattal szinte minden lényegeset megfogalmaz: „A könyv nem csak egy próbatétel megrendítő históriája, hanem a korabeli Magyarország tükörképe is. A kötet összeállítója bőséges háttérmagyarázatokkal igyekszik a napló mögé nemzeti körképet festeni. Ám az minél teljesebb, annál kevésbé értjük: tulajdonképpen kiket is tekint az ország a maga hasznos polgárainak.”

A Fiaim, hol vagytok? számomra olyan műnek bizonyult, melyet – ha rajtam múlna – minden pedagógia, pszichológia, szociális munka szakos hallgatónak kötelező olvasmánnyá tennék. Történelem, társadalomtudomány iránt érdeklődőknek és mindenki másnak is ajánlani tudom elolvasásra.